Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Gál Sándor: Mondd azt, hogy nem
Gál Sándor Délután, mikor hazajött, azt mondta: — Voltam M.-ben, Géza azt mondta, jó a húzás. A diőfás úthoz állhatok majd, Géza meg a homokbánya mellé. Aztán leszállt a kétkerekű bricskáról. — Ugye, te nem jössz ki? — kérdezte az idősebbik fia. — Még nem tudom — mondta —, nem tudom. Nem hiszem, hogy helyes lenne, ha kimennék. De szép húzás ígérkezik, ritka szép húzás... A fiatalabbik fia az istránggal piszmogott a lő túlsó oldalán. Kiakasztotta a hurkot, 3 felfűzte a hámra. — Mehetnénk a kordéval — mondta —, neked le se kellene szállnod... De azt hiszem, jobb volna, ha nem jönnél... — Kínáljátok meg a lovat, hátha iszik. Nem tudom, mit csináljak ... — Biztosan jó húzás lesz? — Géza azt mondta, hogy legalább ötszáz jár ki az árpatarlőra. — Csak ne egyszerre jöjjenek — mondta az idősebbik fiú —, ha egyszerre jönnek, az nem ér semmit... Közben a kifogott lovat a fiatalabbik bevezette az istállóba, a bátyja pedig egy kannába vizet engedett, s megkínálta vele az állatot. A ló körülszaglászta a kannát, belekapott a vízbe, megrágta, s mikor a felhörpintett víz kicsorgott fogai közül, mohón inni kezdett. — Na, te hólyag, ne olyan hevesen — mondta —, még megfulladsz. — Megfordítsam a brícskát? — kiabált az udvarról a fiatalabb. — Hallod? Megfordítsam? — Ne üvölts — mondta a másik. —- Miért ne, ha kedvem van?! Hő, te — kiabált magára —, hő, Kese... A bricska két rúdja között állt, előreszegezett fejjel, és vidáman felnyerített. — Ha most születnél, valamit lónevet választanék neked, hallod-e? — Még szerencse, hogy már van nevem! — Nekem köszönheted azt is. — Hogyhogy? — Ügy! Én választottam ezt a fejedelmi marhaságot, mert mikor születtél, éppen a magyarok híres-szép bejövetelének a történetét olvastam. A kannából kiöntötte a vizet, s a csapnál kezet mosott. — Azt hiszem, jobb lenne, ha az öregúr nem jönne ki. — Nehéz kérdés. Ha itthon fekszik, akkor is elkaphatja... Tudod, ezt nem lehet kiszámítani. A levegő, a mozgás nein árthat... Csak nem szabad túlhajtani. Voltam bent a kórházban, megnéztem a leleteket... nem mondd azt, hogy
