Irodalmi Szemle, 1968

1968/8 - HAZAI FÓRUM - Kósa László: A csehszlovákiai magyar néprajzi kutatás feladatai

Ha kézbe vesszük két néprajzi folyóiratunkat, az Ethnographia és a Néprajzi Értesítő [továbbiakban NÉ) 1918 előtti évfolyamait, azt látjuk, hogy Kodály Zoltán tanulmányait kivéve — sajnos, kevés az említésre való munka. Számos apró, pontatlansága miatt kis értékű cikkecske mellett figyelemre méltó Atovich Ferenc közlése a Zobor vidéki Szentiván-napi népszokásokról (Ethn. 1901. 220—226). Két évvel később a Néprajzi Értesítőben jelent meg Nagy Erzsébet fényképekkel illusztrált írása a csallóközi aranymosásról (1903. 305—310). Erről az egykor virágzó, ma már nem űzött mesterségről, mely után a szigetet századok előtt Aranykertnek is nevezték, Baranyai József írt könyvet (A csallóközi aranymosás. Komárom, 1911). Nyáry Albert tanulmánya a nagy- múltú rozsnyói gombkötő mesterekről szól (NÉ. 1904. 185 —201). Fábián Gyula terjedelmes, sok képpel illusztrált, sajnos, ma már csekély tudományos értékkel bíró dolgozatokban foglalkozott az Ipoly menti népművészettel (NÉ. 1910. 161—185, 1911. 16—36, 1916. 52—72). Ugyanő írt a Losonc vidéki palóc húsvéti szokásokról, színes táblákon közölve a hímes tojások ábráit (NÉ. 1908. 29—35). Novák József terjedelmes tanulmánya a Garam alsó folyása mellett levő Kisbény község szellemi és tárgyi kultúráját mutatja be (NÉ. 1913. 32—67). Mennyivel gazdagabbak lennénk ma, ha hasonló tnonográfikus munkák más községekről is születtek volna.

A korabeli vármegyék monográfiáinak megírása a milléneumi Magyarország egyik nagy kiadói vállalkozása volt. A sorozat kiadása majdnem húsz esztendeig folyt, de a tervezett köteteknek- fele sem jelent meg. A napvilágot látott monográfiák között azonban, s ez számunkra különös nyereség, ott vannak a Pozsony, Nyitra, Győr, Komárom, Esztergom, Bars, Hont, Nógrád, Gömör, Abaúj-Torna és Zemplén vármegyékről szóló kötetek, melyek felölelik a teljes Szlovákiába került magyarságot. Minden kötetben találunk a múltról és jelenről írott fejezetek között a lakosság néprajzáról is egyet- egyet. Sok ezek között a dilettáns és alkalmi munka, de egybe véve mégis képet nyújtanak a századforduló népi kultúrájáról. Fényképeik és adataik ma pótolhatatlanok.

Az első köztársaság idején határon túl és innen

Sajnos, 1918 után a magyarországi néprajzi kutatás több mint másfél évtizedig alig tett valamit a szlovákiai magyarok néprajzának tanulmányozásáért. Györffy István 1914 előtti felföldi gyűjtőútjainak csekély emléke két kisebb cikk: az Ipoly menti halászatról (NÉ. 1933. 24—28) és a régi ipolysági építkezésről (NÉ. 1930. 154—155). Móra Ferenc A honti igricek című elbeszélésében jelenítette meg, hogyan gyűjtöttek Györffv és Bartók az ipolysági vármegyeháza előtt 1910-ben, a környékből odasereglett pásztoroktól. Felmérhetetlen kár, hogy Györffy munkáját alig őrzi hozzáférhető dokumentum, ha csak olyanok nem, mint a Magyarság Néprajzában látható fénykép a honti dudásokról (1. kiadás. IV. k. 4. kép). Laftha László is 1913. évi gyűjtéséből publikált 1933- ban Kiszejárás a hontmegyei Ipolybalogon címmel (Ethn. 1933. 161—162). Meg kell említenünk végül a Kassáról elszármazott Vajkai Wágenhuber Aurél tanulmányát, mely kisebb részében a mai Szlovákia területéről közöl anyagot (Adatok a Felföld népi orvoslásához. Ethn. 1937. 140—154).

Két kisebb, Magyarországon megjelent dolgozat már a csehszlovákiai néprajzi kutatásokra tereli figyelmünket. Balogh Edgár a Felső-Tisza mellékének, jórészt a mai Kárpát-Ukrajnába eső területeknek farsangi szokásairól írt (Ethn. 1927. 251—256), Morvay Gyula pedig Nyomtatás Tardoskedden címmel tette közzé dolgozatát (NÉ. 1929. 51—53). Ma már, Balogh Edgár önéletírásának, a Hétpróbának megjelenése óta, az ifjabb nemzedékek előtt is ismert, honnan hová vezetett a sarlós ifjúság útja, milyen eredményeket produkált az ő „etnográfiai szocializmus“-uk. A regösvándorlásoknak célja volt a néprajzi gyűjtés meg a népi kultúra ápolása is. Ismét csak sajnálkozhatunk, hogy a gyűjtött anyag vagy elveszett, megsemmisült, vagy máig íróasztalok mélyén, kiadatlanul hever. Szakfolyóiratainkban csak az említett két kisebb írás jelent meg.

A Sarló jegyében felnőtt ifjúság, mely nem az irredentizmusban, hanem a testvériség hirdetésében és a helytállásban látta feladatát, a maga soraiban tudta a szlovákiai magyar tudományos élet reménységeit, fiatal művelőit is. Az államfordulat következtében a csehszlovákiai magyarság elvesztette a régi magyar felsőfokú tanintézeteket s velük együtt a tudományos kutatással foglalkozó értelmiséget is. A Magyar írás

Eredemények a régi Magyarországon