Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Ozsvald Árpád: Versek
Ozsvald Árpád v .. 1 kövület A rák fehér csontváza még látszik a folyó fekete iszapjában, de a korhadé híd oszlopait nem menti meg senki a süllyedéstől Ifjúkorom álma yolt e híd, * a halak misztikus jelét karcoltain boldog derekára, égerfák vasalt levelét rejlettem pallója; titkos rései közé — ,két béka őrizte minden éjjel. í ,"i: ki , S • ' -r- * Nagybatyus öregasszonyok, kaszás parasztok meghövésiilt lábanyomát kellene kiásnom a parti szegélyből, gipszbe önteni, mint a sárkánygyík térdét. De a tudomány csak a csavaros csigák, őshüllők letűnt életével gondol — az emberi sorsok széttört cserepeit soha nem tudja felhozni a mélyből. Robinson Nincs Péntekem, ki hallgatna szavamra, fehérvitorlás hajók elkerülnek, lábam nyomát betakarja a tenger dagálya hajnalban a homokos parton. A gyertya lángja egyedül táncol az éjszakában, a lágy anyag lelke sír, megfagyott könnyei leperegnek. Tarkatollú papagáj kiáltoz káromkodva az elsüllyedt csónak után. Utolsó ingem fehér zászló a csúcson, őrtüzem füstjét földre csapja a szél. Nem is szigeten élek, árva Robinson, mégis váruk konok, szakállas türelemmel, mert minden hajót nem nyelhet el a tenger — és egy szál deszka is néha partot ér. arckép Az arcára fagyott mosolyt a jegesmedve körme se tudja lekaparni. Mandzsetta-gombjai, mint pufók angyalfejek, a megértést fuvolázzák. Gy. Szabó Béla: Esze Tamás, 1937
