Irodalmi Szemle, 1968

1968/1 - SZERVEZETI ÉLET - Csanda Sándor: A csehszlovákiai magyar próza 1966 júliusától 1967 júliusáig

motívumokkal sok újat, s a hagyományoktól, a sablonoktól eltérőt tud produkálni. Egy szerre több irányban is kísérletezik, pl. a szorongás, a bizonytalanság érzését egybekapcsolja az emlékek visszapergetésével (Rohanó a gép körül). Többféleképpen tudja ábrázolni az elidegenedést Is. A Valaki kopogott az ablakon című elbeszélésében például a modem életkörülmények közé került szerkesztő elidegenedését falusi menyasz- szonyátől, míg A sánta nyúl címűben a fiatal értelmiséginek a szülőföldtől, a gyermekkori élményeitől való eltávolodását rajzolja meg. De ha figyelembe vesszük, hogy Duba már nem egészen fiatal író, hogy mintegy tizenöt éve publikálja humoreszkjeit és elbeszéléseit, azt is megállapíthatjuk, hogy kísérletezése már hosszú Ideje tart, s a megállapodottság, a művészi biztonság még mindig hiányzik epikájából. S mivel kevés a jő* elbeszélőnk, úgy látszik, nem tud ellenállni a csábításnak, hogy vázlatos, nem elég gondosan kidolgozott elbeszéléseit is kiadja, sőt kötetébe is besorozza. Ilyenek az utazásairól szóló riportszerű történetei. (Ezüstös őszt derű, Delfinek, A süketnéma lány, A sofőr stb.)

Igaz, néha az ilyen életből „vett“ riportszerű történetek is jó novellává kerekednek, mint a Lány a rendelőben, amely igen érdekes lélektani motivációval ábrázolja a modern széplányok életformájának erkölcsi problémáit. A kötet legjobb elbeszélésének a Valaki kopogott az ablakon címűt tartom. Több szempontból is érdekeset tud mondani ez a novella. Megmutatja a kaland és az intézményes szerelmi viszony különbségét: a fiatal szerkesztő számára nyilvánvalóan a kaland a vonzóbb, de az író azt is tudja érzékeltetni, hogy a kaland múlandó, s van benne bohémság, sőt némi szélhámosság is. Ugyanakkor az is világos, hogy a szerkesztő megváltozott életformájához már nem illik a régi, falusi menyasszony, s ilyen esetben a szerelem menthetetlenül válságba kerül. Újszerű megvilágításban látjuk a mai élet számos problémáját A göndörhajú kis kölyök című elbeszélésében is, mely azonban nem elég egységes szerkezetű, csak lazán összefogott írás. Egészében véve Duba novellásgyűjteménye egyenetlen mű, egyes elbeszélések színvonala erősen elmarad a „csúcsteljesítmények“, a legjobb elbeszélések színvonala mögött.

Petrőci Bálint: A szemtanú

Petrőci kisregénye új szín a szlovákiai magyar irodalomban: detektívregény.

önkívületien állapotban szállítanak be a kórház zárt idegosztályára egy szép borbélylányt, aki idegileg összeroppant, és mérget ivott. Az orvos-pszicholőgus szeretné felderíteni az öngyilkossági kísérlet okát, s a cselekmény során valósággal nyomozóvá válik. Egy erdei víkendház közelében egy idősebb nő holttestére bukkannak, s a nyomozók megállapítják, hogy néhány nappal azelőtt megfojtották, majd borotvával elvágták a nyakát.

A cselekmény egy további szála úgy szövődik, hogy egy újságíró fiától hallott huligántörténeteket ír meg, s közben rájön, hogy a huligánbanda vezére a fia, aki saját kalandjait mondja el egy harmadik személyre ruházva. Váratlan, a detektívregényekre jellemző fordulatok után megtudjuk, hogy apa és fia ugyanazzal a szép borbélylány- nyal tartott fenn titkos szerelmi viszonyt, a meggyilkolt nő pedig az anya, aki még 1944-ben, a fasiszták kegyetlenkedése idején elmebajos lett, s elhurcolása után ugyanaz a volt fasiszta ölte meg, aki annak idején az egész családot terrorizálta. A fasiszta egyúttal a szépséges borbélylánynak, az apa és fiú közös szeretőjének az apja.

Petrőcit azelőtt a sematikus, osztályharcos irodalom képviselőjének tartották, s most egészen más témával, kalandregénnyel tett kísérletet. Látszik, hogy foglalkozott kriminalisztikával, pszichológiával, szexuális problémákkal, s közben megtartotta antifasiszta szemléletét is. Jellemábrázolása itt is sematikus, fekete-fehér, de mivel gyilkosról és áldozatokról van szó, ez kevésbé feltűnő, mint régebbi társadalmi epikájában. De vannak a könyvben egészen naiv, hihetetlen részletek is, pl. a gyilkos egyszerűen ráparancsol áldozatára, hogy kövesse őt napokon keresztül, a vidéki városból felutazik vele a kerületi székhelyre, s az áldozat, aki végtelenül gyűlöli, egyszerűen belenyugszik, hogy meg fogja ölni, a legcsekélyebb ellenállással vagy védekezéssel sem próbálkozik. A tapasztalt újságíró-apa és fia közt is hihetetlen kapcsolatok jönnek létre. Egészében a könyvben sok megmaradt Petrőci korábbi naiv és sematikus ábrázolásmódjából, de ebben a műfajban adekvátabb formára talált.