Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Duba Gyula: Ami nincs a Szemlében
nyomdai lehetőségeket — megállapíthatjuk, hogy összehasonlítva a testvérlapok formai megoldásaival, megállja a helyét, sőt sokszor formai-művészi mondanivalójával példaképül is szolgálhat nekik. Csattogva száguld a csallóközi „expressz“ a rónán, másodosztályú kocsijai imbolyog- nak, nyikorognak. Az egyik fülkében ott bóbiskol a harci különítmény: a .szerkesztő, a technikai szerkesztő és a lektor. Máskor a komáromi autóbusz ablakai mögül nézik a tájat. Az irány mindkét esetben: Komárom. A tördelés idejére a különítmény a nyomdába utazik, hogy segédkezzen a lapszületés utolsó fázisánál, amikor a csillogó ólomsorokba tömörült kéziratok oldalakba rendeződnek. A komáromi nyomda vezetője Hégely Ferencné, azaz „Éva asszony“. Két intézmény — a nyomda és a szerkesztőség — kapcsolatáról beszélgettem vele. A nagyrészt magyar anyanyelvű nyomdászok számára rokonszenves, hogy ők nyomják a csehszlovákiai magyar Írók lapját, s így első kézből értesülnek szellemi életünk eseményeiről, problémáiról, sőt munkájukkal részt vesznek kultúránk megteremtésében is. — Szabó Géza metőr tíz éve tördeli a Szemlét, (előtte Andriskin József és Bucsek Imre végezték ezt a munkát), s kezenyoma beleépült a lap formai fejlődésébe. — A mechanizmusok világában vagyunk, az írott szót először a gépek emésztik meg: Lelkes és Farkas gépszedők a Szemle első olvasói és kritikusai. — Tóth Béla és Ábrahám Márton nyomdai korrektorok ugyancsak születése óta ismerik a lapot, színvonaláról jő véleményük van. — Bende Gyula technikai vezető, Holderik Béla, Menczel Miklós és Grassl István gépmesterek, a könyvkötők (Plekner István, Vígh István és a többiek), a berakók munkája is mind ott van az Irodalmi Szemle egy-egy számában, becsületes munkájukért és jóindulatukért ez úton mondunk nekik köszönetét. S amikor a lapot olvasod, te is gondolj rájuk, kedves Olvasó! Pelrók Józsejné
