Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Tíz év mérlegen
Kedves Barátaim! Csupán vendégpolgára lévén annak az általam nagyra becsült államnak, amelynek egyik nemzetisége csoportosul az Irodalmi Szemle — mint szellemi vezérfonal — köré, sem eléggé belföldinek, sem eléggé kívülállónak nem érzem magam ahhoz, hogy kérdéseitekre „hivatalos“, azaz akár közlésre, akár csak feldolgozásra szánt választ adhassak. De magánlevélként szívesen közölhetek néhány gondolatot magánvéleményemből. 1. Az Irodalmi Szemle történelmi jelentőségű időszakban történelmi jelentőségű működést fejtett ki az elmúlt tíz évben. Ha nem is egyezik nézetem azokéval, akik a „harmadvirágzás“-t teljesen előzmények nélkülinek tartják (mert szerintem azért személyi csatornákon át és olvasmányélmények útján mégiscsak támaszkodott az addig elért helyi előzményekre és vívmányokra), az kétségtelen, hogy nagy újrakezdés volt, nehéz újrakezdés és sikeres újrakezdés; s központjában, — és nem is csak orgánumaként, hanem segítője és szervezője-vezetője szerepében is, az Irodalmi Szemle állt. A fejlődésnek sokszor inkább maradt pusztán fóruma, mint irányítója, főleg ami a kritikai oldalt illeti; s tevékenysége terjedelmében is jobban volt irodalmi és kevésbé társadalmi arculatú; ám mindez az általános konstelláció függvényében ítélhető meg igazságosan, s az ritkán engedett volna egyebet. Bizonyos kör-kérdések, írásban rendezett vitasorozatok az egyik, és szociológiai vagy épp kultúr- és általános politikai felmérések és viták a másik oldalon még így i.s rámutattak arra a törekvésre és igényre, hogy a folyóirat ne csak tükrözze a valóságot, hanem alakító tényezője is igyekezzék lenni. 2. A jövővel kapcsolatos várakozásokról nem lehet úgy szólni, hogy a kérdést pusztán az Irodalmi Szemléévé szűkítsük. A csehszlovákiai (vagy reálisabban szólva: szlovákiai) magyar szellemi, kulturális és társadalmi életnek alapjaiban kellene felmérni helyzetét, adottságait és perspektíváját; sőt tovább menve: ideológiailag meg kellene vizsgálni a kultúrák kérdését általában, s a nemzetiségi kultúrákét különösen és konkrétan ahhoz, hogy körvonalazni lehessen a folyóirat további feladatait. így csak annyit — általánosságban, de nem konkrét elképzelések híján —, hogy a remélhetőleg megújhodó szlovákiai magyar társadalmi és szellemi életben központi helyet kell elfoglalnia a Szemlének, egy sokkal határozottabb kulturális és kultúrpolitikai koncepció vezető és irányító orgánumaként. Segítenie kell a kulturális arculat megtervezésében, a kultúrpolitika kialakításában, s még inkább végrehajtásának megvalósításában és ellenőrzésében. Hosszabb s azon belül rövidebb lejáratú, de jól körvonalazott és következetesen végrehajtott tervek; ugyanakkor rugalmas reagálás a mindennapok rez- dületeire: e látszólagos kettősség funkcionális egységbe olvadva. 3. A címváltoztatást nem tartanám lényegesnek. Az „Irodalmi Szemle“ nemcsak arra utalhat, hogy a lap az irodalom szemléje, hanem akár arra is, hogy irodalmi szintű és arculatú szemléje az életnek. Van ereje és értéke a címfolytonosságnak is. A tartalom, a profil a lényeges; — és miért „szűnne meg“ (ha mindjárt csak címében is) egy már ismert folyóirat, amelyet épp azzal is ünnepiünk ma, hogy túlélte minden elődjét! Legyen ez a túlélés ne kétszeres, hanem sokszoros! 4. Továbbiakat inkább élőszóban, ha szükségét érzitek s a sokféle feladat között sor keríthető rá. Gratulálok az eddigi szép sikerekhez és még nagyobb továbbiakat kívánok; 1968. ápr. 7. baráti üdvözlettel: Deme László Kedves Barátaim! Földrajzi koordinátáim kiélezték a politika iránti fogékonyságomat. Ez a magyarázata, hogy — a közelmúlt drámai légköre szülte eshetőségeket latolgatva — már az a puszta tény is örömmel tölt el, hogy csehszlovákiai magyar irodalmi lapot köszönthetek tízéves fennállása alkalmából. tíz év fi^érlegen
