Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Szalatnai Rezső: Évfordulóra
Szalatnai Rezső évfordulóra Tízéves az Irodalmi Szemle, tízéves az öröm, hogy él és lüktet Szlovákiában magyar irodalmi folyóirat. Boldogan és megilletődve gondolok a Pozsonyban megjelenő folyóiratra, mely nekem Budapesten is az én hazai lapom. Örülök, hogy írhatok neki s örülök, hogy hasábjain együtt lehetek barátaimmal, régiekkel és újakkal, együtt lehetek szülőföldemmel, együtt a gondolatokkal és gondokkal, amelyektől semmiféle áttelepítés nem képes elszakítani az embert. Gondolom, Fábry Zoltán is örül, hogy Adyt idéző rezignációja, melyet az Irodalmi Szemle indulásakor írt, szétfoszlott, mint a pára a napfényben. A folyóirat jelenléte, ritmikus valósága olyan realitás, melynek nem lehet nem örülni. S a mi örömünk, az enyém és kortársaimé, alighanem nagyobb, mint a fiatal íróké s a fiatal olvasóké. Nagyobb, mert mi összehasonlítjuk az Irodolmi Szemlét, a harmadvirágzás lapját, irodalmi életünk két megelőző korszakával s annak lapjaival. Csak mi tudjuk, mennyire folyóirat ez a lap. A születő és elhaló folyóiratok nemzet-része voltunk akkor. Volt egy folyóirat-kezdeményezés, Szvatkó Pál emlékezetes Oj Munkája, mely leplezetlenül jelezte első és egyetlen számának vezércikkével, hogy a halálba Induló római gladiátorokhoz hasonlít. Olyan országos igényű, írókat összehozó lap, amilyen az Irodalmi Szemle, egy volt csupán, a Magyar írás, 1932-től 1937 közepéig jelent meg, tehát alig hat évig. Ez volt a legtöbb, amire képesek voltunk áldatlan állapotunkban. A folyóirat hiánya, vagy csak időnkénti megjelenése, hasonlatos volt a könyvkiadáshoz. Az is többször indult s ugyanannyiszor meg is állott. 1918 és 1945 között ilyen zilált képet mutat a .szlovákiai magyar Irodalmi élet. A folyóirat hiánya: fejlődésgátló hiány. Mint ha az emberi testtől megvonják a tápértékű ételeket. Csoda-e, ha olyan volt irodalmi életünk, amilyen volt? Keserűen gondolok vissza, mi mindent veszítettünk folyóirat hiányában. S ma mindez másként alakult. Tíz év múlt el, s az Irodalmi Szemle erőben és bátorságban kétségbevonhatatlanul gyarapodott, megszilárdította alapvető magatartását, a harmadvirágzás éltető táplálója lett. Alkotó fejlődést tud biztosítani a szlovákiai magyar íróknak, meri felveti a szlovákiai magyar kérdéseket, tud elemezni és tanulságokat összevonni. Okosan és nyugodtan hangsúlyozza jelenlétével a szlovákiai magyar írás általános magyar irodalmi jelentőségét. Menetközben fel tudta frissíteni írógárdáját és szemléleti vonalát, átállott a mindent bekapó halászháló szerepe helyett a bátran válogató kezdeményezésre s az önálló útkeresésre. A mai szlovákiai magyar írókhoz hozzátömörítette a két megelőző korszak szlovákiai magyar íróit, akiket messze sodort a magyar értelmiség végzete a második világháború után. Én is közéjük tartozom. Bizonyára szerkeszthették volna az Irodalmi Szemlét nélkülünk is. A koncentráció okosságára és a szerkesztés becsületességére vall, hogy ezt nem tették, s ma sem teszik a szerkesztők. Hagyománytisztelet üres sző, ha nincs mögötte vállaló gyakorlat. Az
