Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Monoszlóy Dezső: Versek
a kitapinthatatlanság balladája tudathasadás Hajnalfelé a megláncolt elefánthoz odaterelték a hat vakot Az első ormányához érhetett Valami puha mozgó? vagy inkább mozgatott tárgy kétségtelen vastagabb mint az a gumicső melyet a közeli kertészetben tapinthatott ítéletét a földi s égi illatok erősen zavarták habozott Ezalatt a másik vak is aki az állat farkát simíthatta meg hasonlóan tűnődött Öt is a cső helyesebben a tömlő emléke tévesztette meg A többi vakra a négy oszlopláb jutott Mind a négy szinte egyszerre kiáltotta hogy vastag fatörzset ölel A dzsain pasát végül úgy meglepte saját kísérlete hogy nem tudta ráüljön-e az elefántra mely úgy látszott van de hátha nincs? a szent tehén A flamingók ijedten szétrebbentek rózsaszín foltok hulltak a fák fölé a valóság azonban megérintetlenül tovább terpeszkedett a sínek között — Nicsak egy szent tehén — kiabálták a utasok A mozdony megállt — Allah szakállára — morgott a vezető A padok alatt összekoccant néhány bakancs (orvboncoiók kíváncsiságát nyűszögték az elnyűtt lábbelik) Egy kisdarabnyi ég egy kisdarabnyi sín A vonat a valóság elől itt fékezett A valóság pedig érintetlenül a sínen terpeszkedett — Oh a szent tehén! Többet tudnánk ha elgázolnánk? — gondoltam én A mozdony állt megbéklyózott kerekeire nem hatott a feltételesmódba bűvölt nógatás Monoszlóy Dezső \ padisah kertjében még sosem jártam de vajon ha én lennék a szultán tudnék-e Aliról ki feji tereli nyírja a nyájat? E magában bégető gondolatra válasz nem érkezett csak sok egyforma juhszem figyelte juhászát aki miközben Aliról tudó szultánról töpreng padisahhá emelt képzeletében önmagát Alit látja idegennek kivégzés A tőkén varjú tollászkodott A kegyvesztett janicsár azt számolgatta közelgő léptük mikor hessenti fel Két oldalt a tömeg színes zászlóként lobogott Fel kell szállnia a fejét körülbelül oda hajtja le lehet hogy fájni fog sok minden fájt talán az öröm is és Allah mennyországa hátha nincs ha nincs akkor már kevesebbet kell lépnie Fénylett a nap Valami csillant még a szavaknál is erősebb fénye volt \ varjú lassú szárnycsapásokkal emelkedett példabeszédek Kedvenc agaram hű agám lelkén szárad sóhajtotta a nagyvezír s azon tűnődött csökkenne a vesztesége ha a holt ebért kedves agáját veszni hagyná? — Hogy hívnak? — kérdezte a liliomtól a sün — Sündisznónak — felelte a liliom — Engem Liliomnak — köszönt vissza a sün De a különbség köztük ha fordítva mondják akkor se kisebb
