Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - HAGYOMÁNY - Pásztor József: Farkas László

■a leven, szegény kifosztott, munka nélküli, csendőrpofozta magyar nép nagy, Károlyi nélküli árvaságát.’

4., A fenti három vádpont alatt megjelölt újságszám ,Heti Krónika’ főcím — ,Európa puskaporos tornyáról és Horthyról’ alcím alatt szerzői megjelölés nélkül közzétett, illetve közzététetett cikkből: ,Nem múlik el nap, hogy liberálisan gondolkozó magyarnak eszébe ne futna, hogy szegény Magyarországon még mindig Horthy Miklós, egy véres múltú matróz, aki a Novarrán magyar matrózokat lövetett agyon a háború alatt és zsidókat gyilkoltatott a fehérterror idején... 1923-ban Karcagon, az alföldi városban egy banketten berúgott az államfő, és pohárköszöntőjében többek között ilyen marhaságokat mondott: ,Ha én régebben kormányzója lettem volna ennek a gyönyörű országnak, akkor gondoskodtam volna róla, hogy a Duna vízéből egy liter se ment volna ki Magyarországból.’ ,Szegény magyarok, ilyen megkergült matróz a mi kormányzónk, királyhelyettesünk. — ...Ezeket is mondotta a mi legfőbb barmunk... Ezen a kis beszéden annak idején az egész világ és sajtója röhögött... jellemző ez a néhai értesítés a mai magyar rezsimre és Rothermere-re egyaránt. Ki nem látja itt a lólábat... mely a londoni streetről a budapesti pénzügyminiszteri szobáig lóg.’

Az ügyészi vád indoklása az egész magyar emigráció rágalmazását célozta: „Az elmúlt 10 esztendő alatt, amióta Magyarország népe és kormányai megfeszített erővel, lemondástól, áldozatoktól vissza nem riadva azon munkálkodnak, hogy a trianoni békediktátum által megtépett országban a konszolidációt helyreállítsák, és a szebb jövőt kiépítsék, — a megfeszített, nagy munkát állandóan megzavarni törekszik egy rágalomhadjárat, amelyet ugyanazok a körök, ugyanazok az egyének indítottak és indítanak ellenünk, akik elsősorban idézték elő önző hatalmi vágyból az ország mai helyzetét, s akik az igazságszolgáltatás sújtó kezét kikerülendő az ,emigráns’ név vitaima alá helyezkedve, a külföld államaiban kerestek és találtak menedékhelyet." Farkas Lászlót is azok közé, az „1918 és 19 évek lázadó mozgalmainak bűntetteseiből álló ún. ,emigráns’ tábor“ tagjai közé sorolta, aki Csehszlovákiában „a köztársaság elnökét magasztaló, az ottani viszonyokat dicsőítő, de Magyarország kormányzóját annál inkább gyalázó, kormányunkat, bíróságainkat becsmérlő, országunkat a gyilkosok országának, az elnyomás hazájának, a panamák tűzfészkének feltüntető, s a magyar bíróságok által megbélyegzett bűnvádi eljárás alatt álló Károlyi Mihályokat, Jászi Oszkárokat és társaikat magasztaló cikkeit" írta.

E vádirat alapot szolgáltatott a büntetőtörvényszék vádtanácsának, hogy január 14-én a letartóztatás meghosszabbítását javasolja, mely javaslatot a kir. ügyészség elfogadott. Az igazságügyminiszter január 20-án elrendelte „a bűnvádi eljárás megindításának szorgalmazását“.

Az ítélet a váddal összhangban született meg:

„A kir. törvényszék Farkas László vádlottat... az 1921. évi III. t. c. 7. § 1. bek. és 9. §-a alapján a Btk 96. és 97. §-ai alkalmazásával összbüntetésül egy évi és hathónapi fogházra... továbbá háromévi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlásának... felfüggesztésére ítéli, őt az országból kiutasítja és a visszatéréstől örökre eltiltja... a Btk 94. §-a alapján három hónap és 12 napot kitöltöttnek vesz. ...a kormányzósértés vétsége miatt indított eljárást a Bp. 323. §-a alapján megszünteti.“

Az utolsó nyomtatványt az ügyben a Gyűjtőfogház Gondnoksága állította ki 1931. június 28-án. E szerint

„az 1930. április 17-én beszállított Farkas Lászlót szabadon bocsátotta... 1 év és

6 hó fogházbüntetés letöltése után.“

További sorsáról a halálhírt közlő Népszava-cikk számol be. Farkas László nem várta meg a magyar rendőrség „közigazgatási eljárását“, a kitoloncolás végrehajtását, hanem „hátat fordított Magyarország urainak, és Bécsbe menekült“. Két hónapig élt az osztrák fővárosban, amikor a börtönben szerzett tüdőbaja elhatalmasodott rajta, s „állapotára való tekintettel, ingyenes ágyra felvették a Wieder Spitalba“. Négy hónapig feküdt kórházi ágyán, s halálát érezve „az anyját szerette volna látni. Szatmárról az anyját Bécsbe hozatni! Talán már fantáziáit, mert kedden éjjel befejezte szenvedéseit.“ Tehát 1932. január 12-én halt meg Farkas László.15) (Születés és halál nemcsak években, hanem napokban is közel került egymáshoz.)

15) Meditáció, országúton. Munka 1929 január. I. évf. 4. sz. 116. 1.

16) A híradás tévedett: nem 31., hanem 32. életévét töltötte be a halála előtti napon.