Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - DISPUTA - Fukári Valéria: Jegyzetek a fiatal szlovák prózáról

Ugyanakkor Šútovec azt állítja, hogy Sloboda és Johanides írásai szembeszegülnek az élettel, mert megtagadják a valóságnak azt a konformista jellegű, szépítő magyarázatát, amit Sikula regénye fejez ki. Sútovec véleménye szerint Sikula megmarad a felület, a látszat rögzítésénél, egyszerűen csak alkalmazkodik a nemzeti mentalitás önértékeléséhez (s mert ez hízelgő, mondja Sútovec, műve egyöntetűen sikert is aratott a szlovák kritikusoknál), míg Sloboda és Johanides „demitologizálő“ látásmódja a szubjektum legrejtettebb tulajdonságait és az etnikum rejtett „mentális tartalmait“ hozza felszínre, és erről a pozícióról vitába száll a valóság hamis képével.

Július Noge7, úgy hisszük, a Sútovec által így összekuszált fogalmakat a maguk helyére helyezi, amikor Sútovec következtetéseit cáfolva rámutat, hogy: Sikula valóban az élet és az ember pozitív értékeire építi prózáját, de épp ebben rejlik művének ereje és — polemikus jellege a mai korszellem és az élet legelterjedtebb mai interpretációival szemben. Sikula az élet perifériáján keresi az igazi „rejtett mentális tartalmakat“, amelyeket szembeállíthat a mai ember megrögzött elképzeléseivel, míg Sloboda és Johanides, mélyrehatolás címén csak a valóság egyik, ez esetben negatív oldalának felszíni leírását variálják.

Noge szavaihoz kapcsolódva hadd emlékeztessünk még egyszer arra, hogy az élei „pozitív értékeire építő“ Sikula a valóságot összetett mivoltában, tehát negatívumaival együtt szemléli — érzékeli, míg Sloboda és Johanides érdeklődése fragmentális, kizárólag a bomlási folyamatokra korlátozódik.

De talán ennél is fontosabb a kérdés, hogy szükség van-e az irodalomban az emberi anyag töredékében végbemenő folyamatok vizsgálatára, amikor ezeket sokkal felkészültebben és eredményesebben kutatják az emberi világgal foglalkozó tudományágak

— a pszichológia a biológia, az orvostudomány, az optika stb. Milyen eredménnyel járhat tehát az ilyen — se tudományos, se irodalmi — vizsgálódás a művészetben. Ha csak nem eredményezi annak az igazságnak a felismerését, amelyről Kosztolányi szól: „Ha mélyebbre bukói, mint tested magassága, már nem tudsz lélegzenl, már nem lehetsz természetes. Nem is érdemes oda .leszállnod, s eldicsekedned, hogy lent jártál s fölhoztál — bizonyítékul — egy marék sarat... a tenger alatti világ rejtelme helyett csak sötétséget lelsz."

Ezzel jegyzeteim végére értem. Célom az volt, hogy bemutassam az 1956 után indult szlovák próza eddigi útját, s kiemeljem a fiatal szlovák próza főbb problémáit. Induló folyamatról van szó, amely előtt még nyitva az út. Problémái, ellentmondásai, akárcsak botladozásai vagy kísérletezései minden bizonnyal kikristályosodását fogják elősegíteni.

1 Július Noge: Hranice a možnosti prózy, Kultúrny život. 19ť7 okt. 13.