Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - HAGYOMÁNY - Szalatnai Rezső: Simándi Pál

hagyomány

Szalatnai Rezső

Simándi Pál

Volt egy korszakunk, amikor Losonc felcsillant a szlovákiai magyar szellem egén,

Komlós Aladár s Darvas János ifjúsága idején, amikor Darkó István és Győry Dezső indult, és Scherer Lajos bécsi már szerkesztette a Mi Lapunkat, tehát az első irodalmi virágzás elején a városban református teológiai főiskola is működött. A teológusok be-betértek egy könyvkereskedőhöz, akit íróként is ismertek, és aki Simándy Pál néven Jelezte írásműveit. Simándy egykor maga is református lelkipásztor volt, aki tisztességben megvált a szószéktől. Szellemi tájékoztatót rendezett be a pult mögött, s ugyanezt tette az országos közönség számára napilapokban és folyóiratokban is. Nekem református lelkészbarátaim mesélték, mit jelentett számukra Losoncon Simándy Pál. Oázist találtak a könyvesboltjában, s oázist jelentett Simándy az országnak is. Komlós Aladár, akit igazán nem lehet részrehajlónak nevezni, a legnagyobb tisztelet és szeretet hangján emlékezik meg róla minden találkozásunkkor. Darkó István ragaszkodó hűséggel szól róla, Győry Dezső horgas szavai eltompulnak s ellágyulnak, ha Simándyra terelődik a szó. A losonci Madách-kör —, ez volt ő. Költők, írótársak felkarolója, su- galmazója, teológusok irányítója, a Mi Lapunk körül csoportosuló új nemzedék szemmel tartója, tiszta láng, mely messzire világított.

Az első világháború után heves szellemi forrongás támadt az evangélium körül. Aliért Schweitzer akkor kezdett hőssé válni. S német és svájci, angol és amerikai protestáns lelkészek radikális hangon elemezték a kötelező jézusi emberséget. Simándy Pál egyfelől ezekhez tartozott. A zavartalan, tiszta erkölcsiséget képviselte. Ennek •a moralitásnak lefegyverző bölcseletét Irta meg Az elsikkadt hegyibeszéd című tanulmánykötetében, 1932-ben, mielőtt egy 1927-ben írt röpiratban, (A magyar kalvinizmus útja) azon a szellemi áramlaton tűnődött, melyet a reformátusság jelentett a magyar társadalomban. De Simándy Pál írói alkat is, protestáns magatartásához szenvedélyes magyar literátorság is járult. Egy gondolkodó lény, aki érzelmeit is gondolattal fejezte ki. Miniatűrjei tanúskodnak erről a Siralmak könyvében, melyet 1928-ban adott ki Losoncon. Érdemes fellapozni ezt a könyvet, mert jellemző az íróra.

Az író önmaga vonásait keresi ős gyűjti, önarcképet fest minden írásában. Ez a legeurópaibb szellemi magatartás, Rembrandt óta tudatos közlési forma. Nem tükörkép, hanem festői portré. Mély és leplezetlen tekintet; aki ért az arcvonások zenéjéhez, mindent megtud az önarcképből. Ez a tiszta szívű magyar parasztfiú, aki 1891-ben született egy kis faluban, Igriciben, írói nevét a regényhős Simándy Páltól veszi, aki Tíákosi Viktor Elnémult harangok-jában hasztalan harangozik Jézus feltámadásának napján, magyarjai idegen istenhez pártoltak el, nincs senki, aki meghallgatná az ő igehirdetését. — A könyv portréi mind önarcképpé válnak, az azonosuló, a lényeget: azaz igazságot és lelkiséget, építő erőt, megtartó szépséget kereső arcképpé. Mint mikor a festő csak az egyetlen, végső vonalat keresi, s mellékesként, lényegtelenként minden mást kihagy a fej rajzán.

Az ilyen szellemnek az irodalmi kifejezés nem állapotelérés, hanem igény bejelen lése. így azonosodik Simándy a forradalmi fiatal Lutherral, ezzel a lélekkel ír ki apokrif sorokat Petőfi naplójából, azonosul az irgalmas szamaritánussal. Idézni kell ebből a lírai erővel irt miniatűrből: „Én Jézusom, szamaras ember, farizeusok szemében gyaur szamaritánus, kinek Ifjúságodat az Or nevében szegezték keresztre: megrabolt Ifjúságom vérző sebeit, nézd: Neked tartogatom. Olajoddal, boroddal: jövel!“ Gondolatban Tolsztojhoz utazik Jasznája Poljanára, s szeretné1 követni az írót a szegénység, igénytelenség és lelki nyugalom útján. Ugyanúgy fordul Romain Rolland felé. Sok alakban sokféleképpen mutatja magát írásaiban, de mindig csak egyet akar: meg- igazulni a nagy szellemek erejétől, életet nyerni az irodalomtól.

Simándy Pál Losoncról még 1938 előtt Budapestre költözött, s Bajcsy Zsilinszky Endre lapjában publicistaként vált ismertté. A politikától független szabadságot ke-