Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Deme László: Nemzeti és nemzetiségi kultúrák és nyelvek a szocialista társadalmakban

csoport saját belső nyelvművelő tevékenysége, belső tömegmozgása segítségével!

Mindkét ellentmondás csak látszólagos. Az elsőről azt láttuk: a kultúra fal építményszerű, a nyelv nem az. A kultúra tükrözi és neveli a társadalmat, a nyelv csak kiszolgálja. A kultúra mint az adott társadalom kollektív tudata, szükségszerűen saját létét tükrözi (még ha olykor aberrációkban is); a nyelv nincsen a lét formáihoz kötve. — És látszólagos a másik ellentmondás is. A Magyarországon kifejlődött, minden szinten aktív használatú magyar nemzeti irodalmi nyelv valóban onnan tanulható meg legjobban. De a nyelvhasználat mindennapos társas tevékenység; és mindennapos társas érintkezésben csak a nemzetiségi magyar alkotók vannak és lehetnek a nemzetiségi magyar olva- sóval-beszélővel. Segítséget adhatnak persze ezek a tapasztalatcsere-szeminá riumok: a külső szem bizonyos problémákat talán jobban is lát; a nagy közegben mozgó nyelvbúvár valóban adhat a kisebb közegnek egyet-mást. De nem szabad lebecsülni a belső munkát! Tömegmozgás csak belső erőkkel indítható és tartható fenn; s például a jugoszláviai magyar nyelvhasználat tömegméretekben való csiszolódása és felfejlődése valóban azóta mutat nagyobb lendületet, amióta felelős belső tényezők felmérték a problémákat, meghatározták a feladatokat, és igyekeznek őket megoldani, nem is siker nélkül.

Egy dologról szándékosan nem beszéltem: a magyar nyelvhasználat körének, méreteinek és szintjének kérdéséről. Ez minden nemzetiségre nézve állami belügy, amibe vendégként nem illik beleszólni; még „domeszti- kált“ vendégként sem. De annyit mégis megemlítenék: a mindennapok nyelve, a szakmák, az igazgatás, a társadalmi élet nyelvhasználata, amely a családias és az irodalmi szint között áll, stílusértékében középréteg persze, de tömegessége folytán — nemzeti körülmények között legalábbis — alaprétege, fő közege a nyelvhasználatnak. Ahol e területnek aktív anyanyelvi használata nincs meg, ott bizony a fő bázis, az alapréteg hiányzik. És ez nagy hátrányokat jelent a gondolkodás fejlődési lehetőségeire nézve is. — Ügy látom: e kérdés megoldása Jugoszláviában jó úton halad; s most — a fejlődés ezt mutatja

— talán Szlovákiában is egészséges lendületet vesz. Ideje is, mert csak teljes nyelv nevel teljes embert.

De ennél tovább most nem akarnék menni. Amit elmondtam, csak arra szántam, hogy gondoljuk át és fontoljuk meg a nemzetiségi magyar kultúrák helyzetét és feladatait. Amikre fényt próbáltam itt vetni — talán nem tévedek, ha ezt mondom — tulajdonképpen spontán és objektív folyamatok. De tudjuk azt, hogy a szocialista társadalmak olyan ideológia alapján állnak, amelynek segítségével az objektív folyamatok felfedhetők, és ennek révén irányíthatókká is válnak. S a jó elemzésre épülő tudatos irányítás hamarabb hoz sikert, és elkerülhetővé tesz sok vargabetűt és zsákutcát. — A feladatoktól pedig nem kell félni. Akármekkorák is, eddig még minden társadalom fel tu dott nőni hozzájuk, s megoldotta őket.