Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Deme László: Nemzeti és nemzetiségi kultúrák és nyelvek a szocialista társadalmakban

Mint láthatjuk: mind a beszéd, mind pedig a nyelv meghatározásában ott szerepel a társadalom: a beszéd mint tevékenység s a nyelv mint ennek szolgálatában álló eszköz egyaránt mélységesen emberi és társadalmi jelenség. S ezért ha az általános helyett a konkrét nyelvre gondolunk, akármelyikre a létezők közül, tulajdonképpen csak annyit kell változtatnunk a nyelvnek fenti meghatározásán, hogy a társadalom általános fogalma helyett az adott társadalmi egység konkrét fogalmát helyettesítjük be. Ezek szerint a magyar nyelv a magyarul beszélő társadalomban élő emberek beszédtevékenységét szolgáló eszközöknek rendszert alkotó állománya... és így tovább. Ami azt is jelenti: a nyelv is társadalomhoz, azaz térhez és időhöz kötött jelenség; de más módon mégis, mint a kultúra.

A kultúra — legalábbis szellemi része — jellegzetesen felépítményszerű jelenség; a nyelv nem az. Ezért minden új társadalommal új kultúra születik — bármennyire hasonlít is az előzőhöz —; új nyelvnek viszont nem kell születnie. Minden osztálytársadalomban két kultúra van; de csak egy nyelv, s ez az egy mind a két osztályt és mind a két kultúrát kiszolgálja. A nyelv a kultúra fő hordozója — ha nem is az egyetlen —; de közömbös annak mind tartalma, mind pedig szerkezete iránt. — Természetesen a társadalom fejlődése nagyban befolyásolja a nyelv fejlődését — sőt hol közvetlenebbül, hol közvetettebben tulajdonképpen ez a fő rugója —; de a társadalmi formák egymást követő minőségváltásait nem tükrözik a nyelvben minőségi ugrások. S ha mégis beszélünk nemzetiségi, majd törzsi, majd népi és végül nemzeti nyelvekről, az semmiképp sem jelenti azt, hogy minden új formációhoz merőben új nyelvállapot tartoznék. Ezek az elnevezések csak azt az alapegységet jelölik meg, amely a nyelv működésének és fejlődésének adott korban keretül szolgál. Sőt, tovább menve: a „nemzeti nyelv“ fogalma is csak befelé jelent egyfajta pozitívumot, de kifelé mutató negatívumot már nem szükségszerűen. Világosabban szólva: a nemzeti nyelv azt jelenti, hogy egy-egy nemzetnek a fejlődés nemzeti korszakában, tehát a kapitalizmusban és a szocializmus első stádiumában egy közös nyelve van; ám azt nem foglalja magában szükségszerűségként, hogy egy nyelv csak egyetlen nemzeté lehet. Ha így fognánk fel, ellentmondásba kerülnénk a valósággal, amely ismer és joggal különböztet meg osztrák és német nemzetet (ez utóbbiról most nem akarnám eldönteni: egyet-e vagy kettőt); ismer angol és amerikai nemzetet; de nem ismer osztrák és amerikai nemzeti nyelvet, mert az első a németet, a második az angolt beszéli nemzeti nyelveként.

Akár a merevebb régebbi nemzetmeghatározást vesszük, akár bírálóinak azt a rugalmasabb, szabadabb formuláját, amely szerint a nemzet mint társadalmi jelenség anyagi, nyelvi és szellemi közösség: a gazdasági élet és a terület, meg a hagyományokban és körülményekben gyökerező lelki megalapozottság közössége mellett mindenképpen ott szerepel egyenrangú tényezőként a nyelv is. És akkor a nemzeti kérdésből már át is léptünk a nemzetiségibe. Nemzetiség az, amely a fenti három ismertetőjegy közül bizonyosakban az egyik és bizonyosakban a másik alakulathoz tartozik; a mi helyzetünkre alkalmazva: a jugoszláviai magyar nemzetiség nemzetiség a jugoszláv népközösségen belül, mert a gazdasági élet és a terület közössége mellett kulturálisan részben, néhány percre az ö uruk lett, uralkodójuk, megfeddheti őket, kritizálhatja, míg nyelvében pedig teljesen elüt tőle; de nemzetiség a magyar nemzet felől tekintve is, mert a nyelvében való teljes és a kultúrájában való részleges egyezés mellett hiányzik a gazdasági élet és a terület közössége, mint nem kevésbé fontos kritérium. Ugyanez a helyzet a szlovákiai meg a romániai magyar nemzetiséggel is. (Azt még meg kellene vizsgálni, hogy mi a helyzet a magyar- országi — mondjuk — német nemzetiséggel, amely nem blokkban él, hanem szétszórtan, s ezért a terület és gazdasági élet közössége mint kritérium csak a „mikro“-szerkezetben illik rá, minthogy magyarországi népcsoport, de a „mikro“-szerkezetben már nem, mert az országon belüli megjelenése nem tömbszerű, azaz önálló gazdasági részegységet nem alkot.)

De bármennyire nemzetiségek is e nemzetiségek, azt láttuk: azonos nyelve még két külön, független nemzetnek is lehet. Hiszen az osztrák-német és a