Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Deme László: Nemzeti és nemzetiségi kultúrák és nyelvek a szocialista társadalmakban

nünket tükrözi és jövőnket építi vele. (Neveket nem mondok, azok most inkább csak zavarnának.) — Az adott társadalmi alapegység adott korban élő kultúrája mindig szerves egész; és sohasem táplálkozhat pusztán külső forrásokból, különösen nem kritika és válogatás nélkül.

2. Adott társadalmi alapegység adott korban élő adott kultúrájának, azaz minden mikrokultúrának két összetevője van tehát: szerkezete és tartalma. Szerkezetének nevezem azt, ami a kérdéses társadalmi alapegység műveltségének és művelődésének keretet ad és irányt szab; tartalmának azt, ami ezeket a kereteket kitölti. (Itt megjegyzem: a szerkezetnek része a kultúrpolitika, de korántsem egésze; ehhez nagyon sok minden számít még hozzá.)

— Minden új társadalmi korszakban tulajdonképpen új kultúra születik. S az új kultúra születésének — legalábbis szocialista körülmények között — az első lépése a szerkezet kialakítása, a keretek felállítása. Nyilván azért ez,, mert ez szabja meg azután, hogy milyen tartalommal tölthetjük és töltsük ki a továbbiakban.

A mi körülményeink között a szocialista magyar kultúra kialakításának első lépése egy igen erős szelekció volt: annak meghatározása, hogy mi illik belé kialakítani kívánt arculatába, és mi nem. Szelektálni kellett — főleg negatíve

— a nemzeti hagyományból; és válogatni lehetett — főleg pozitíve — a nem nálunk kialakult szocialista kultúrákból. A kereteket így a kezdeti időszakban főleg csak külső forrásokból lehetett kitölteni, hiszen — minthogy az itthoni közönséggel addig kapcsolatuk nem volt, nem lehetett — oda számítottak a különféle emigrációkban felnőtt, szocialista jellegű magyar emigránsirodalom termékei is. — De természetesen külső forrásokból sokáig nem táplálkozhat egyetlen kultúra sem egymagában; s így meg kellett indulnia a belső produkciónak, a saját termelésének is. Ez már akkor is jelentős lépés volt, amikor színvonalában nem érte el még a korábbit sem; mert a magunké volt, a saját problémáinkat tükrözte, a saját fejlődésünket segítette.

És persze amikor szocialista kultúránknak már egy bizonyos határozottsággal kialakult a tartalma, ez alakítóan és továbbfejlesztően visszahatott megszabott kereteire is. így kerülhetett sor idővel és időnként olyan újrasze- lektálásokra, amelyeknek során már befogadhatónak bizonyult mind a nemzeti hagyományból, mind a kortárs kultúrákból, azaz múltból és jelenből sok minden, ami az első időkben még csak zavarta, esetleg éppen hátráltatta volna a kavargó fejlődést. — És ha egy mikrokultúra szándékában-irányában, azaz kereteiben már szocialista, de azon belül sajátosan nemzeti, akkor tartalmában is könnyebben halmozódnak azok az elemek, amelyek — belső vagy külső forrásból származván — tartalmában is szocialistává és profiljában — ha másban nem, hát keveredési arányaiban — sajátosan nemzetivé egyedítik, azaz ö n- á 11 ó mikrokultúrává fejlesztik. Ez a folyamat rendszerint elég gyors; a mi fejlődésünkben megszoktuk már, hogy ami ma tendencia, az holnapra elért eredménnyé válik, megszilárdult valósággá.

Mikor kezdődik egy-egy mikrokultúra önállósulása. Tulajdonképpen már akkor, amikor szelekciójában sajátos útra lép, és belső produkciójával a külső forrásokból választott anyagot elkezdi sajátjává ötvözni, asszimilálni. Ez a folyamat lassabb, ha spontán, és gyorsabb, ha tudatos; de mindenképpen bekövetkezik. A spontaneitásnak, a fejlődés magára hagyásának nem is csak az a hátulütője és veszélye, hogy a kibontakozás késik; hanem az is, hogy ösztö- nösségével elég sok tévelygésre, bizonytalanságra ad lehetőséget. Az irányítás, a tudatosság mindezeknek az ellenkezőjét jelenti. Veszélyei persze ennek is vannak, főleg gyermekbetegségei (egyszemélyi diktatúra, maffiaszerű vezetés, monopolizmus, prakticizmus és sok egyéb). De ezeket az egészséges fejlődés előbb-utóbb le is küzdi általában; rendszerint nem a kultrális fejlődés maga, hanem az általános társadalmi-politikai érlelődés; bár nem a kultúra hordozóinak segítsége nélkül. S talán még ezeket az átmeneti veszélyeket is érdemes vállalni, ha ennek révén a tudatos irányítás éveket vagy évtizedeket takaríthat meg a fölösleges tévelygésből, s ennyivel hamarabb vezethet el az adott társadalmi egység sajátos mikrokultúrájának kialakításához, majd egészséges továbbfejlesztéséhez.