Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - Turczel Lajos: Tompa Mihály emlékezete
Turczel Lajos Elhangzott 1968. júl. 28-án, a hanvai Tompa Mihály ünnepségen. Tompa Mihály emlékezete A kisebbségi helyzetben élő magyar néptöredékek nemzeti öntudatának fenntartásában a közös nemzeti hagyomány — s azon belül főleg az irodalom — rendkívül fontos szerepet tölt be. Az egyetemes magyar irodalom hagyományából különösen azok az alkotóegyéniségek gyakorolnak nagy hatást, akiknek a kisebbségi magyar nyelvterületek tájaihoz személyes közük, kapcsolatuk van. A szlovákiai magyarság többek között ilyen alkotókat tisztel Jókaiban, Ma- dáchban, Mikszáthban, Erdélyi Jánosban, Czuczor Gergelyben, Kármán Józsefben, Kazinczy Ferencben, Batsányi Jánosban — és nem utolsósorban Tompa Mihályban. A száz esztendővel ezelőtt, 1868. július 30-án elhunyt Tompát a szü lővárosán, Rimaszombaton kívül a működési helyei is hozzánk kapcsolják: felnőtt életének nagy részét kálvinista lelkészként két gömöri községben, Bején és Hanván töltötte, és porai is az utóbbi község temetőjében nyugszanak. Tompa élete, emberi sorsa nehéz küzdelmekkel és embertelen szenvedésekkel terhes. A nép mélyrétegeiből, egy Rimaszombatra vetődött foltozó varga családjából bukkan fel, és kiemelkedése a véletlennek köszönhető. Bihari Györgynek hívták azt a derék kálvinista rektort, aki a nagyszülei által Igriciben nevelt félárva gyermeket a sárospataki kollégiumba szolgadiákként beszerezte. A nagyhírű kollégiumban — Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Erdélyi János és Kossuth Lajos nevelő iskolájában — nyílik ki az ő fogékony szelleme is, és itt bontakozik ki költői tehetsége. Tanulmányait szociális nehézségek és betegségek miatt csak többszörös megszakítással tudta befejezni; földbirtokos családoknál nevelősködve szerezte meg a létfenntartáshoz és to vábbtanuláshoz szükséges anyagi eszközöket. A betegség diákkorától kezdve életének állandó és egyre tragikusabb kísérője lett. Külső megjelenése: sudár termete és nem mindennapi testi ereje látszólag ellentmondott a bajának. Teljesen fel nem derített kór kínozta, melyet egy híres bécsi orvos, a Semmelweisszel kapcsolatban is ismert Joseph Skoda hipertrophia cordisnak, szívtágulásnak állapított meg. Tompa néhány életrajzírója ezt a diagnózist nem tartja teljesnek. Hozzájuk hasonlóan Komlós Aladár is úgy vélekedik, hogy ha a szívtágulás kínozhatta is Tompát, „nem ez lehetett a voltaképpeni betegsége, hiszen nem okozhatta látása és hallása megromlását s szörnyű, elviselhetetlen fájdalmait“. Fiatalabb éveiben az akkor még el nem hatalmasodott betegséget Tompa szívós lelkierővel is igyekezett leküzdeni — s álcázni. Barátai vidám embernek, nagy adomázónak és tréfacsinálónak ismerték. Arany János egy 1852-ben írt levelében például ezt írta róla: „Remek fiú, kit nemcsak becsülni, de szeretni
