Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Fábry Zoltán: A vádlott megszólal

vokált, ő is holtbizonyosság elé énekelt, de nemzete szempontjából más igazolásra és jövőre gondolt:

„A lelkek és szívek szlovák forradalma figyelemreméltó sikereket könyvelhet el, melyekkel Németországon és Itálián kívül nagyobb és érettebb nemzetek nem dicsekedhetnek. Ez a mi nagy előnyünk, melyet Németország is elismer és mely Európa újjárendezésénél egyedül fog latba esni.“ (Gardista, 1942. XI. 3.)

Egymás mellett fut íme kétféle ítéletinvokálás, a mérlegserpenyő igézete dolgozik mindkét magatartásban: a farkasokkal való együttüvöltés és az elkülönülő non pos.su- mus, ahogy azt a szlovenszkói magyar író tárulkozón szövegezte:

„Sem magunkat nem hagyjuk megcsalni, sem a világ további csalatásában nem óhajtunk résztvenni... A világ talán egyszer ezt a módszert is fogja jutalmazni. Talán a magatartás és lélek nem csak Isten előtt lesz kedves, de a józanok előtt is itt és az egész világon... Mi tiszták vagyunk!“ (Szalatnai, 1943. XI. 18.)

Ezekből a tegnapi sorokból a szlovenszkói magyar írástudó mai csalódása meztele- nedik felénk. Az a biztos tudat, hogy az ítéletnapján mi tisztán állunk — éS így büntetlenül, sőt jutalmazottan — kapott itt halálos léket. Süllyedünk, mert tiszták maradtunk! Süllyedünk, mert ártatlanok vagyunk! Segítség! Igazságot! ítéletet!

(Folytatása a követk. számunkban)

Edward Steichen: Rodin — a Gondolkodó, 1902