Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - Fábry Zoltán: Az emberi szellem nevében
az emberi szellem nevében Korunk — a huszadik század — bonyolult kor; a ragyogó fény és a koromsötét árnyak kora. A modern technika bámulatos vívmányai árnyékában az emberiség túlnyomó többsége éhezik, a civilizáció nyújtotta összkomfortos életmód mellett milliárdos embertö- megek számára nincsenek biztosítva az alapvető életfeltételek. S ebben az egyenlőtlenségben és káoszban, ezek fölött az ellentétek fölött a hatalom uralkodik. A XX. század második fele a hidrogénbombák és a szuperhatalmak kora. S a hatalom felbecsülhetetlen erejű és bonyolult, már-már öncélú mechanizmussá nőtt; mondják, hogy Földünk épsége és léte a két szembenálló szuperhatalom mechanizmusának egyensúlyától függ. Tapasztaljuk, hogy a hatalom, érdekei védelmében közömbös az emberrel szemben, sokszor azokat is megsemmisíti, akik irányítják s könyörtelenül elsöpör mindenkit, aki az útjába kerül. A hatalommal szemben áll az emberi szellem. A szellemnek nincsenek tankjai és gépfegyverei, sem szuperszonikus vadászgépei és atomtengeralattjárói, de ennek ellenére sem védtelen. A szellem fegyvere az igazság, mely mögötte áll. S az igazság egyenlő az emberrel, akit — Hemingway szerint — megtörni lehet, de elpusztítani soha. Az igazságot sem lehet elpusztítani, mert ha a hatalom megtöri, pislákoló lángként rejtve tovább él és a hatalom első repedésén át világító fáklyaként villan újra elő. A félévszázados szocialista történelem során első ízben történt, hogy szocialista hatalom az erőszak eszközeivel kényszerítette rá egy testvérországra akaratát. Az emberi szellem lényéből folyik, hogy — függetlenül a körülményektől — minden erőszak ellen tiltakozik; ez a szellem csak azt az erőszakot ismeri el, mellyel a gyengébb az erősebb önkénye ellen védekezik. A szlovákiai magyar irodalom lényege fennállása óta a tiltakozás. Helyzeti adottságai, kicsisége, korlátozott lehetőségei és vissz- hangtalansága eleve determinálták feladatát: tiltakozni minden embertelenség, elnyomás és jogtalanság ellen. S amikor tiltakozik: a létét védi, létérdekeinek megfelelően cselekszik; a hatalomban gyengék, de erkölcsben és igazságérzetben erősek viszonyulása ea a világ dolgaihoz. A Fábry megfogalmazta VOX HUMANA hagyo- mának jegyében állítjuk ez alkalommal: a szocialista társadalom lehetősége és elmélete, a kommunizmus eszménye az emberi szellem terméke, azé a szellemé, amely szebbé, jobbá és emberibbé akarja tenni a világot, az életet. S ha ezt a gondolatot elfogadjuk, azt is el kell fogadnunk, ami belőle következik: a szocialista államok egymás közötti ellentéteiket vagy vitás kérdéseiket semmiképpen sem intézhetik el fegyverekkel. Szerkesztőség
