Irodalmi Szemle, 1968

1968/6 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Tények és valóságok

figyelő

tények és valóságok

IDr. Rehák László: A kisebbségek Jugoszláviában)

A nemzetiségi és kisebbségi kérdés fokozott mértékben kerül napjainkban az érdeklődés középpontjába. Nemcsak a múlt kritikai vizsgálata, hanem a jelen is aktuálissá tesz minden olyan józan, a helyes irányba mutató és kibontakozást elősegítő törekvést, amely ezt a problémát, ennek vizsgálatát tűzi napirendre. Tényekről és tanulságokról van szó.

Múltra és jelenre nézve tudomásul kell venniük a kelet-európai — ha úgy tetszik, a Duna-völgyi népeknek —, hogy kontinensüknek ezen a táján sok nemzetiségű államok léteznek, hogy a nemzetiségi határok szükségképpen nem esnek, nem eshetnek egybe a politikai határokkal. A jelenre nézve pedig feltétle nül tudomásul kell venni, hogy e nagy és nem mindenben könnyen megoldható probléma napjainkban különösen követeli a józanságot, a közös cselekvés szükségességét. A szocialista országok koegzisztenciája ezt követeli meg.

Az elvi síkról s a tágabb európai távlatokról így érkezünk el a probléma szűkebb köréhez, egyben a gyakorlati megoldások boncolgatásához — a szocialista országok nemzetiségi politikájához. Ez voltaképpen Rehák László: A kisebbségek Jugoszláviában című kötetének témája. Nemcsak általában lehet arról szólanunk, hogy e könyvben múlt és jelen, különböző politikai rendszerek és államalakulatok kerülnek minduntalan szóba, hanem inkább azt kell megállapítanunk: Rehák László kritikailag veszi szemügyre ezt a kérdést; elemző módon vizsgálja a nemzetiségek, illetve a kisebbségek történetét az utóbbi másfél száz, közelebbről pedig az utolsó ötven esztendőben.

Tragikus fordulatok tarkítják a keleteurópai országok történetét mind a tágabb, mind a szűkebb időhatárok között mozogva. Egyáltalán nem véletlen, hogy

— mint Rehák László elemzéseiből is kitűnik — a haladó erők mindig nagy Jelentőséget tulajdonítottak a nemzetiségi és kisebbségi kérdésnek. Azt különösen helyesnek tartjuk, hogy a szerző a marxlzmus-lenlnizmus elméleti állás- foglalásait, elsősorban Lenin magatartását e kérdésben, részletesen Ismerteti. A napjainkban sokat emlegetett lenini normák alapvetőek a kiindulásban. (Csupán utalunk arra, hogy a 60-as éVek első felében Togliatti mily világosan ismerte fel, s mily bátran mutatott rá az újra élesedő nemzetiségi problémákra, jelezve azt, hogy e kérdés valóban nagy erővel jutott Ismét felszínre, s azt is, hogy bár az internacionalizmus mellett másodsorban juthat szerephez, a kettő között fennálló dialektikus kapcsolatban azonban a korábbiaknál fontosabb helyet kell annak tulajdonítani.)

Rehák László könyvének rendkívül rokonszenves vonása az, hogy a múlt hibáit kíméletlenül feltárja, bármelyik oldalon is fedezhetők azok fel. Generációkat és korábban elhallgatott tényeket szembesít egymással, mivel az a kiindulási alapja (s utólag is erre a végeredményre jut, mintegy igazolva kiindulásának helyességét) — a múlt kritikai elemzése nélkül nem lehet valóban tanulni, nem lehet helyesen levonni a tanulságokat.

Ámde könyvének csak egyik alkotó eleme a múlt és a jelen szembesítése, illetve kritikai elemzése. A dolog természetéből következik, hogy a jelen és a jövő kapcsolatainak is mind erősebb rangot kell kapniuk. Sőt: ma már ennek kell túlsúlyban lennie. Rehák nagyon figyelemreméltó módon utal ennek fontosságára (könyve 95—97. oldalán): a kisebbségi kérdést, sajátos módon, világméretűvé tágítja, analóg módon ahhoz, amiként a társadalmi-gazdasági rendszerek szembenállását, illetve koegziszten-