Irodalmi Szemle, 1968

1968/6 - FOLYÓIRATSZEMLE - Duba Gyula: Gondolatok a demokráciáról

val terhelt és kritika elé állított párt az egység hiányának következtében elveszti gondolati és akciós előnyeit — s ezzel lényegében a vezetőszerepét veszíti el.

Sőt, olyan vélemények is elhangzanak, hogy el kell készülnie, hogy mindezeket erőszakkal visszaszerezze. Ez a dolgok fejetetejére állításának a példája. A pártot éppen a jelenleg fennálló erkölcstelen egység gyengíti. Ki léphet kétségek nélkül a polgárok közül — akikről légióként szó van — Antonín Novotný és Ludvík Vaculík pártjába? Hisz az illető egyidőben két pártba lép.

Két egyben senki se létezhet sokáig. Két párt pártja nem szerezhet új bizalmat. Két párt pártja a legjobb esetben is csak új kompromisszumokat szülhet.

Ezért elengedhetetlenül szükséges a rendkívüli kongresszus, hogy a kommunista párt vagy megtisztuljon, vagy — kettéváljon.

Egyedül így jöhet létre egy új, erkölcsös egységgel bíró párt.

Pavel Kohout. Literárni listy 12.

Tudomány os-technikai forradalom?!

„Ilyen körülmények között szükségszerűen felmerül a követelmény, hogy meghatározzuk, mi tulajdonképpen a szocializmus, és választóvonalat húzzunk a vélt és az igazi szocializmus között. Olyan jellemzés is felmerül, hogy a szocializmus lényege a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele, és minden egyebet szubjektív vagy véletlen adaléknak minősítenek a legalapvetőbbel és az objektíve megállapíthatóval szemben. Olyan jellemzés is felmerül, hogy a szocializmus tudományosan Irányított társadalom, melynek jövőjét az ún. tudományos-technikai forradalommal kötik össze. Ki ne hinne ennek a megállapításnak, különösen, ha tudósok és intellektüelek is hirdetik?

S ennek ellenére kételkednünk kell az igazában. Ami az ún. tudományos-technikai forradalmat illeti, csodálatos, hogy a frázis ott is győzelmet arat a gondolat fölött, ahol a kritikai mérlegelést szakmaszerűen kellene űzni: a társadalomtudományban. Szinte hihetetlen, hogy az értelmiség mekkora energiával és (valamennyi tapasztalata ellenére) lelkesedéssel veti alá magát újból az ideológiai jelszavaknak, holott szakmai kötelessége volna megvizsgálni a jelszavak belső értékét és értelmét. A „tudományostechnikai forradalom“ fogalma misztifikáció, mely elfedi a modern tudomány, a modern technika és a modern (szocialista) forradalom igazi problémáit. A tudományostechnikai forradalom Ideológusai a szocializmust saját látomásaikkal hozzák összefüggésbe, amely szerint a jövőben a lakosság döntő többsége tudományos munkával foglalkozik, és eszükbe sem jut, hogy ez a mennyiségi növekedés nem vezethet dialektikus változáshoz egy új minőségi állapot felé, mert maga is csupán annak a változásnak külső megnyilvánulása, mely a modern tudományban végbement. A modern tudomány specializált, csak azért hatásos és sikeres, s a modern tudósok specialisták, akik foglalkozásukat művészi hajlékonysággal és hatékonysággal végezhetik, anélkül, hogy tiszta képzeteik volnának a tudomány értelméről és azokról a feltételekről, amelyekre a modern tudomány épül. A modern tudomány nem bölcsesség, hanem elvont tudás és szakértelem. S miután megváltozott a jellege, a tudományt művelni lehet, mint „tudományos munkát“, mint „kutatást“ és mint „tömegügyet“, amelyhez el kell sajátítani bizonyos alaptudást és néhány elemi mozzanatot csakúgy, mint bármely más foglalkozásnál. A modern tudós mint szakember és specialista alá van rendelve a széles körű munkamegosztás következményeinek. A túlnyomórészt tudós-specialistákból, tudós-kísérletezőkből és kutatókból álló társadalomról alkotott elképzelések inkább arra adhatnának okot, hogy kritikusan elgondolkozzunk a mai tudomány értelméről, mintsem hogy a társadalmi ellentéteket ideológiailag elkendőzzük.

Karéi Košík, Literárni listy 12.