Irodalmi Szemle, 1968

1968/6 - DISPUTA - j-a: Két kérdés Dr. Ján Gronskýnak

bős, hogy a föderáció szlovák részének egyes intézményeit és szerveit demokratikus úton, vagy a jól bevált módon, az eleve „kiválasztottak“ váltakozásának körforgásában és „manifesztációs“ választásokkal fogják-e létrehozni. Nem lehet mindegy, hogy a nemzet képviselői a nemzeti szervekben a nemzet demokratikusan és szabadon nyilvánított akaratára, bizalmára és támogatására fognak-e támaszkodni, vagy a rendőri technika és apparátusok mindenhatóságára, tehát hogy valóban demokratikus szlovák politikai és államrendszer alakul-e, vagy csupán szlovák nemzeti és állami jelképekkel megtűzdelt, elidegenült, ellenőrizhetetlen és mélyen ademokratikus mechanizmusokban élő emberek nemzeti címkével „tökéletesített“ rendszere.

A föderáció a politikai erők differenciálása nélkül a nemzet és különösen a kommunista párt keretében, a föderáció az egyidejű belső demokratizáló törekvések nélkül rendkívül nagy veszélyt rejt magában; ennek egyik véglete az, hogy fennmarad a bürokratikus centralizmus rendszere a kommunista párt csúcs-funkcionáriusainak monopolhelyzetével (azzal a különbséggel, hogy a központ Prágából Pozsonyba kerül), másik véglete pedig, hogy a párt kezéből minden politikai hatalom kicsúszik, s a szocialista megújhodási folyamat a nacionalizmus és sovinizmus zavaros vizeiben foszlik szét.

2. Az a követelmény, hogy várni kell a demokratizálással, amíg létre nem jönnek a szlovák föderatív állami szervek, oda tereli a demokratizálás folyamatát, hogy Szlovákia egész haladó lakosságának átfogó mozgalma helyett a szlovák nemzet föderatív szervei fogják szervezni vagy végrehajtani. Ezzel a demokratizálás legsajátabb hajtóerejét és az állandó önkontrolt — a népi aktivitást veszíti el, amely nélkül nincs és nem is lehet szó szocialista demokráciáról.

3. Egy demokratikus politikai rendszer fokozatos kialakítása már most, az ország föderatív államjogi rendszerének kialakításával párhuzamosan, a majdani szlovák nemzeti szervek minőségének is feltétele. A haladó Szlovákia legsajátabb nemzeti érdeke a nemzeti szervek demokratikus kialakításának előkészítése, mégpedig a központban és a helyi szervekben egyaránt. A régi politikai rendszer demokratizálása nélkül nem létezhet sem szocialista, sem demokratikus föderáció. A kérdés így hangzik: hol és hogyan születnek majd meg a demokratikus választási törvények, ha nincs demokratikus társadalmi nyomás, amely a legkülönfélébb érdekek érvényesítését, személyi és programváltozatok kialakulását tenné lehetővé a soron következő választásokon? Egyáltalán hogyan emelheti ki a nemzet demokratikus úton érdekeinek legjobb képviselőit, ha a politikai rendszer és a politikai légkör nem fog kedvezni ezeknek a képviselőknek —• sőt, ha egyáltalán nem teszi lehetővé, hogy ezek a személyiségek a politikai életben felbukkanjanak és érvényesüljenek?

S végül, még ezzel a kérdéssel kapcsolatban: hogyan akar Szlovákia Kommunista Pártja belépni ebbe az új történelmi korszakba, ha nem szabadul meg azoktól, akik az emberek szemében mint a politikai bűntettek és antiszocialista torzulások kezdeményezői és megvalósítói lejáratták a kommunista pártot?

4. Nem utolsósorban azért is veszélyesnek látom a föderalizálás egyoldalú hangsúlyozását, mert akadályozza a szlovák kérdés megértését Csehországban. Itt különösen arra kell felhívnom a figyelmet, hogy addig a cseh nemzet — s ezt nap mint nap tapasztalom — sem mint általános demokratizációs szükségletet, sem mint nemzeti érdeket nem érzi szükségesnek a föderációt, mégpedig egyrészt azért nem, mert az aszimmetrikus rendszerben nem állt a nemzeti egyenlőtlenség nyomása alatt (bár a személyi hatalom centralista rendszere ugyanúgy szorította, mint a szlovákokat), másrészt azért nem, mert a csehek nemzeti érzülete pillanatnyilag lényegesen kevésbé kiélezett, mint a szlovákoké, mondhatnám, hogy sok tekintetben inkább langyos. Persze, ennek sokféle oka van, s ezeket nem akarom itt elemezni. Ennek viszont az az eredménye, hogy pillanatnyilag nincs átgondolt és az egész nemzet által elfogadott cseh nemzeti program vagy cseh államjogi koncepció. A majdani cseh nemzeti szervek problémáiról eddig szinte egyáltalán nem esett szó. A föderáció problémája a cseh polgártársak többsége szerint egyféle szükséges adó lerovását jelenti „Novotný centralista politikájának“, s gyakran az ismert mondattal üti el: „Když to Slováci tak velmi chtäjí, tak ať to mají!“ (Ha a szlovákok annyira akarják, hát legyen!) Hogy milyen messzemenően nem értik a kérdés lényegét, arról tanúskodik a kívánság, hogy újítsák fel a tartományi rendszert, amely a nemzeti lét kérdéseit valamilyen „hazafias“ partikularizmus szintjére helyezné, vagy az államigazgatás decentralizációjának és olcsóbbá tételének szükségleteihez igazítaná.

A csehek figyelme annál inkább olyan kérdésekre összpontosul, mint a lakosság szabadság- és polgárjogainak biztosítékai, szabad választások független és elkülönített szavazólapokkal, ellenzéki párt, független bíróságok, s biztonsági szervek mindenhatóságának felszámolása, stb. Lényegében az egész politikai és államgépezet principiális megváltoztatásának a kérdéseiről van szó. Csehországban a régi politikai rendszer gyakorlatilag széthullott. Ma a cseh nemzet többsége az új politikai rendszer alakú-