Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: Forbáth Imre utolsó verse
Ügy tudtuk eddig, hogy az 1938-as müncheni tárgyalások napjaiban írt Látomás, az Európát fenyegető vérzivatar viharának előszelében fogant apokaliptiáda volt Forbáth Imre utolsó verse. Ő maga többször is úgy nyilatkozott, hogy 1938 után felhagyott a versírással. Egyszer ugyan egy beszélgetés közben megemlítette, hogy angliai emigrációja alatt írt még egy nagy sikerű verset, amit gyakran szavaltak a csehszlovákiai, a német és magyar emigránsok kultúrműsorain és politikai összejövetelein. A vers eredetijét azonban elveszettnek vélte, s azt remélte, hogy majd ha egyszer sor kerül az angliai emigráció domukentumainak összegyűjtésére, előkerül az Emigráns dalának magyar szövege is. A legutóbbi években Forbáth Imre sok mindent előszedett régi kéziratai közül, de az érintetlenül porosodók közt maradt egy régi noteszkönyve, melyből hagyatékának rendezése közben egyszer csak kihullott elveszettnek vélt versének egy cifrán ollózott levélpapírra írt kézirata. Ez a vers is Forbáth Imre azon versei közé tartozik, amelyek előbb leltek idegen, mint magyar nyelvű közönségre. Lefordították németre, angolra, s valószínűleg csehre is, de alaposabb kutatást igényelne annak megállapítása, hogy az emigránsok fórumai közül hol, mikor és milyen nyelven jelent meg. Magyarul most kerül először közlésre. A verset Rudolf Fuchs — Forbáth Imre eredeti neve után névrokona — ültette át németre. A névazonosság alapján sokan rokonságot feltételeztek a két költő között, de csak a közös sors rokonító kapcsolata fűzte őket egymáshoz. Forbáth Imre magyar, Rudolf Fuchs nőmet nyelvű költőként élt Prágában, aki ott Forbáthnál talán még kevésbé idegen, de Angliát már mindketten egyformán száműzetésnek érzik. Rudolf Fuchs Forbáth Imre több versét lefordította németre, s feltehető, hogy a hagyatékban található régebbi angol műfordítások egy része is tőle való. Az Emigráns dala fordításának gépiratai közül csak a német nyelvű van szignálva Rudolf Fuchs kezdőbetűivel: „Frei nach dem Ungarischen Von R. F.“ A műfordítás valóban elég szabad, sem a költői képekben, sem a strófák képletében nem követi hűen az eredetit, de az eltérést a vers alapgondolatának, az antifasiszta koalíció eszméjének hangsúlyozása teszi indokolttá. Az eredeti első két versszaka Forbáth Imre Csehszlovákiában 1938 őszén írt verseinek, a Panasz és reménynek s a Látomásnak érzésállapotát és hangulatát, a világomlás üldözöttéinek szenvedéseit idézi, a fordítás viszont az egyetemes pusztítás egyforma kiszolgáltatottságában az egymásrautaltságot hangsúlyozza. Forbáth a háború gyötrelmeinek fájdalmát, a műfordító pedig inkább látványát akarja kifejezni, mert nem a vallomás megkönnyebbülési vágya, hanem a hatni akarás szándéka vezeti. Ugyanez magyarázza az eltérést a vers befejező strófáiban is. Az eredeti szöveg a hazai föld szépségei, dalai, új törvényű világa iránti vágyódást tükrözi, a fordítás a győzelem kivívásának feltételét, az összefogás szükségességét helyezi előtérbe: BALLADA AUS DÉR EMIGRATION Kennst du die reissenden Fluten, die im Friihjahr das Land überschwemmen? Der Lava kochende Gluten, die steinerne Stadte nicht hemmen? Wenn ein Schrei durch die Träume gellt? Da waclien die Bősen, die Guten: Denn es bebt und waukt eine Welt. Von Wehen zerrissen aufscheinen die Welken blutigrot. Die Hörder werfen mit Steinen auf ihren eigenen Tod. Visszatérünk egykor vörös koszorúkkal, s íme dús asztal terül gránittalapzaton épül egy új világ, a gondolat sasszárnyakon repül!
