Irodalmi Szemle, 1968

1968/6 - Mňačko, Ladislav: Hogy ízlik a hatalom (részletek)

Frank valami olyat akart mondani, hogy a tőle való megválásról korai volna még beszélni, arról véglegesen a bíróság dönt, a bíróság annak a félnek ítéli oda a gyermeket, amelyik a válásban nem bűnös. De ez saját maga előtt is nevetségesnek látszott. Bíróság? Hol van itt még valamilyen bíróság? A bíróság ő, Martin apja. A bíróság természetesen az ő javára dönt.

„Hagyjuk ezt..utasította el Frank. „Nem adok tanácsot, s nem segítek.“ „Tudom. De úgy gondoltam, mégis jobb, ha tőlem tudsz meg mindent.“

Frank megint nem válaszolt. Egyszer már megtörtént, akkor szintén jobb volt, hogy Frank előre tőle tudott meg mindent. S neki is emlékeznie kellett erre. Más körülmények között minden könnyebb volna. Csakhogy ők már egyszer voltak hasonló helyzetben, ez a baj.

Ez a halott félt. Rettegett, maga járult hozzá a hisztériás légkör megteremtéséhez, s maga váltotta ki az általános gyanúsítgatásokat. Ha valaki valamit sokáig hirdet, azt végül maga is elhiszi.

De ő, Frank, ismerte őt más oldalról is, mikor még nem félt, mikor kijelentette magáról komolyan és büszkén: az én életem a forradalom, s a forradalom az életem! Akkor az igaznak hangzott, és nem is volt szerénytelen, s Frank eléggé meggyőződhetett a nehéz pillanatok közepette, hogy ez így is volt. Mi történhetett vele? S mikor kezdődött? Mikor fedezte fel életének forradalmon túli értékét?

Németh Kálmán: A fösvény