Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Mňačko, Ladislav: Hogy ízlik a hatalom (részletek)
tét kamra szent hely, kicsit titokzatos, amelyben senkinek semmi keresnivalója nincs. Frank úgy tesz, mintha előhívna vagy nagyítana, s néha így is van. Nagyobbára azonban különleges fényképgyűjteménye felett ül. Teljesen biztonságos rejtekhelyei eszelt ki számára. Izgatta, hogy az életével játszik. Ha rájönnének, elintéznék őt. Száz és ezer számra menő egyedülálló felvételek ezek, amelyeket munkássága hosszú ideje alatt készített. Az értéktelenség galériája, hülyeség-lexikon, gyávaságok vására. Mezítelen tiszt, aki a reprezentációs asztalon a torták között népi táncot táncol a jelenlevő hölgyek lelkes tapsa közepette. Részeg járási satrafák „szalagavatója“, híres színész úszik a pocsolyában, mezítelen testén az államdíj szalagja. Zsiványbúcsú, párbajok, flörtök, zabálások a különvonat étkezőkocsijában, amelyben a képviselők a há borúban sokat szenvedett, tönkrement tájat mentek meglátogatni. A peronról félmeztelen gyerekek nézik mindezt. Előkelő hölgy nemi aktusa a gépkocsi- vezetővel az üdülővilla lépcsőjén. Politikai szerelmek. Fülig szaladó mosolyű miniszter, mikor a kollégájáról kijelenti ünnepi beszédében, hogy a legjobb fiú, akit valaha anya szült. S ugyanaz a miniszter ugyanazt a kollégáját kinevezi minden poklok és minden megyék legnagyobb mocskának. Igen, így mosolyogtak egymásra a többiek is, Galovič is erre a halottra. Egyik nap szívélyesen kezet szorítottak, a másik napon kijelentették egymásról, hogy alávaló, semmirekellő és áruló. Néha Franknak a felesége a szemére vetette, miért nem fényképez várakat, kastélyokat, népviseletet vagy a Tátrát. Miért nem készítesz az állatokról, a lepkékről s a virágokról könyvet? Vagy aktokat? Azért ma fizetnek. Mások élnek ... s nálunk mindig szaga van a pénznek ... Frank mindezt jól tudja. Soha életében nem volt pénze. Néha, mikor jó kedvében van, válaszol neki, várj sorodra, türelem rózsát terem, veszek neked jachtot, s világ körüli útra megyünk ... Frank azt is tudja, hogy a világon hasonló különleges gyűjtemény nem létezik. De azt is tudja, hogy ezt az életben soha senki sem fogja látni. Természetesen nem tudja, mennyibe kerülhet egy luxusjacht, de elég számára a tudat, hogy megvehetné, ha akarná. Elég ez a tudat, de jachtja soha nem lesz. Nem vágyik az ilyen dicsőségre. Semmiképpen sem. Sok hírességet lefényképezett már, és semmi kedve közéjük kerülni. III. Az első díszőrség, amely a kabinet tagjaiból állt, elfoglalta helyét a ravatalnál, most már véglegesen. Egy perc múlva kinyílik a bronzkapu, s bevonulnak a polgárok végtelen sorai, s két napon át masíroznak majd a koporsó körül A kabinet tagjai ünnepélyesen komolyak. A mai nap forgatagában még nem volt idejük a halottra gondolni. Most lesz rá idejük, mikor merev vigyázállásban fognak állni tíz percig. Tíz perc néha hosszú idő. Néha végtelenül hosszú. Frank mindannyiukat ismeri. Többet tud mindannyiukról, mint ők egymásról. A halottat egyikük sem szerette, még akkor sem, ha őt választották maguk mellé munkatársnak a sok közül, akik sziámításba jöttek. De miért is szerették volna? Vagy nem ő volt az, aki azt az elvet vallotta, hogy a politikában nincs barátság, s hogy a barátság a politikus számára veszélyes? S most tíz perc idejük lesz arra, hogy a halottra gondoljanak, és sajnálják, s mi több, nehezteljenek rá, mert meghalt. így nagy lett a bonyodalom! Óriási! Mert hát olyan volt, amilyen, de nekik biztonságot jelentett. Természetesen viszonylagosat, de a viszonylagos biztonság is több a semminél. Megszokták, ismerték gyöngéit, tudták, hogyan lehet őt megnyugtatni, mivel lehet bizalmát elnyerni, ismerték napi programját, s eszerint állították össze a magukét is; minden napnak megvolt a maga ritmusa, pergése, rendszeressége, megállapodott szokása. Az ő helyére valaki más kerül. Ki lesz az? Én? Vagy ez itt, előttem? Talán aki mögöttem áll? Oda kerülhet akármelyikünk. De hiszen, aki előttem áll, az engem nem kedvel, kirepít. Aki mögöttem áll, azt viszont én nem szívelem, s ő ezt tudja. Ez egy hülye, nem tudnék a keze alatt dolgozni...
