Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Mňačko, Ladislav: Hogy ízlik a hatalom (részletek)
Ladislav Mnačko A halott a fekete lepellel körülvont ravatalon feküdt, lábbal a ravatalozó helyiség kijárata felé fordítva. Feküdt a koporsóban, amelynek alsó részét fénylő kínai lakkal vonták be. A koporsó fedelét ideiglenesen üvegbura helyettesítette, hogy a búcsúzók sorai még egyszer, utoljára láthassák a halott arcát és termetét. Franknak a koporsó gyanúsan ismerősnek tűnt. Egy pillanatra még az a gondolat is megfordult a fejében, vajon nem ugyanaz-e, amelyet a legutóbbi, hasonlóan jelentős alkalommal látott. Ha mégse az, akkor is csodálatos a hasonlóság. De ez talán mégis túlontúl abszurd, a koporsót bizonyára méretre készítették, kizárólag erre až alkalomra. S mégis, gondolta Frank, ez a koporsó tiszta értelmetlenség. A koporsó elvégre minden időben az ember földi maradványait volt hivatott megvédeni a ráhulló föld súlyától, amely betakarja. Szilárdnak kellett lennie, ellenállónak, a halott jelentőségéhez, méltóságához, gazdagságához illő anyagból, amely ellenáll a bomlásnak, rothadásnak, vegyi változásoknak. Frank látott cin-, ólom-, ezüst- és márványkoporsókat; egyszerűeket és drágakövekkel gazdagon díszítetteket, márványfedelűeket, ellátva a halott faragásos képmásával; ez mind rendben volna, mondta Frank, a koporsó azért van, hogy védje a porladó ember maradványait a nedvesség, a penész, a fagy és a hőség hatásaitól, hogy még soká azután, amikor már csak a porladó csontokat rejti, jelezze a nagyságot, a dicsőséget és az uralkodók, királyok, fejedelmek, géniuszok és a tiran- nusok, nevetséges gazdagok halhatatlanságát, akik még haláluk után is akarják mutogatni, hogy nekik erre is telt. be minden hasonló esetben a koporsó alapküldetése az volt, hogy valamely jelentős ember porladó vagy bebalzsamozott földi maradványait halála után is védje. Ez a koporsó, még ha erre az alkalomra készült is, méretre, vagy ha esetleg már gyakrabban is használták, s még fogják is használni, teljesen értelmetlen. Nem teljesíti, és nem is fogja teljesíteni egyetlen koporsó küldetését sem. A halottat két nap múlva elhamvasztják. Maroknyi hamu marad belőle, amely egy kis urnában elfér... Mire akkor ilyen drága, kínai lakkal bevont koporsó, mely olyan ragyogóra van fényezve, hogy meglátszik rajta azoknak a férfiaknak a keze nyoma, akik a ravatalra helyezték? De elvégre is, hessentette el Frank magától ezeket a gondolatokat, a halottnak valamiben feküdnie kell. Valamiben és valahol. A halotton fekete öltöny volt. Testét hófehér ing fedte, amelyre sötétvörös nyakkendő simult, a lábára hegyes lakkcipőt húztak. Milyen régen is volt az, amikor ez a halott elvből csakis kihajtott inggallérral járt, és kinevette Frankot fehér inge és gondosan megkötött nyakkendője miatt. Polgárnak csúfolta, nem Hogy ízlik a hatolom Részletek a szerző megjelenésre váró regényéből.
