Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Holan, Vladimír: Versek
A haj éjszaka s a mennykő a héj alatt felfedi a dióbál agyvelőfinomságát, mondta az őrült asszony. íme, a sírgyalázó buja hiányával meghajitott tér! Rábeszélem a sorsot a bájra, mondta az őrült asszony. S látom is már a barátnőmet, ki elárult engem, pedig nem egyszer leszólta a kalapomat is, mondta az őrült asszony. A kényszerzubbony csak menyasszonyi ruha, más a tanácsházán s más a templomban, mondta az őrült asszony. Mért tettek szememre fekete szemüveget? Én szemüveg nélkül is látom, hogy ezek itt a kubizmus Mindenséghordói! Művelt vagyok! mondta az őrült asszony ... Igen, szívesen folytatnám még, ha előbb követ tennétek mellém s csak aztán az ébredés pillanatát, mondta az őrült asszony ... repone gladium in vaginam Az asszony kilökte súlyos termését, milyen hatalmasan benne van a gyümölcs a gyümölcsben, levél a levélben, vers a versben! De hatalmasan benne van az élet is az életben, s valaki erre hirtelen gyorsabban lépked. Gyilkol, vagy gyilkolni fog egyszer!
