Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig
Nyomorult patkánynak érzem magam mellette hitvány tudásommal. Igen, valóságos istennő. Megszólítsam? Miért ne! Megmozdulok, de Mája szavalni kezd. — „Csak a tenger, az ad nekünk vigasztl Míg zúg a szélvész roppant orgonája, a víz, ez a rekedt dalos virraszt, s lágy, lassú bölcsődalt dalol reája. Csak a tenger, az ad nekünk vigaszt!“ Lelkesen tapsolok. Mája Ijedten körülnéz. — Ki az? — Bocsáss meg, Mája, hogy önkénytelenül tanúja voltam Imádnak... — Ah, te vagy! Hol vagy, mit csinálsz itt? — Itt a bokor alatt hallgatom a hullámverést. Felállók, hogy a lány megtaláljon. Tétován indul felém. Jókainál bántott a rengeteg idegen kifejezés és a mindenféle istenek szüntelen emlegetése. Néhányról hallottam valamit az irodalomórákon, de a többit nem Ismertem. Fogalmam sem volt, hogy létezik olyasmi, mint az „Idegen szavak szótára“. Egyszer az egyik fiú valahonnan elemeit egyet, és tíz koronáért árulta az intrin. Húszat adtam neki érte, hogy mindenképpen az enyém legyen. — Takaród is van? — Persze, parancsolj, foglalj helyet! Hetekig bújtam a szótárt. Minden istent megtanultam, már azóta tudom, hogy Mája a hindu vallás szerint a világ szülőanyja, a csábítás és az illúzió istennője. Szegény lány, a két hét alatt talán most van először kettesben fiúval. Rengeteg esze mindenkit elriaszt. — Parancsolsz? Nagyszerű vörösbor. — Köszönöm! Nem tudok üvegből inni,.. Szent isten! Lehetséges ez? Persze, miért ne. Egy jól nevelt úrikisasszony csak pohárból iszik. Csupa finom holmiban jár, előkelőn beszél és viselkedik. Szinte a levegőben lépked és... — Kit szavaltál az előbb? — Baudelaire-t. ...És Baudelaire-t szaval a tengerparton. Milyen világ ez? Ilyen után vágyom? — Próbáld meg! Egyszer mindent meg kell próbálni! — Megkóstoljam? — Azt tedd, amit akarsz! Mája lassan kézbe veszi az üveget. Értsd meg ezt a lányt! Számára ez most kaland. Bátor, mert kijött, de biztosan azt hitte, már senkivel sem találkozik. Tőlem nem fél? Igaz, másfél liter bor után az ember könnyen elveszti az eszét. Csak azt tedd, amit ő is akar. — Látod, ugye, hogy sikerült! — Köszönöm... Brrr! — Csak nem fázol? — Megrázott ez a bor. — Gyere közelebb... Átölelem a lányt. Nézd, hogy hozzám simul! Tévedtem volna? Ö is csak az alkalomra várt? — Hol voltál az este? — Lent a városban. Minden ismerős zugtól elbúcsúztam. Olyan ostoba vagyok, hogy néhány nap után már fáj a búcsú minden apróságtól. De azért már jobb lesz Prágában, ismerős utca, szoba, minden... — Nem zavar, hogy az utadba kerültem? — Nem! — Hanem... én most olyan hangulatban vagyok ám, hogy... — Hogy? — Nem is sejted? — Sejtem... — Nem félsz?
