Irodalmi Szemle, 1968
1968/6 - Holan, Vladimír: Versek
Vladimír Holan tegyen ádventi olvadás vagy nyár: j. , , . , mit tehetnek a nők oszlopok között, mit tehetnek a no kerítésektől nem látják, hogy túl tízemeletes épület készül, s benne az összelapított falú lakások, koporsóban fekvő férfi ernyedt nemiszervét idézik. Ö, mennyi semmi! Hogy szedjem össze őket? Tőzsér Árpád fordítása „Nem érdekel, a természet mit hagyott jóvá, nem érdekel, ha álmotokban szeretkeztek, hang vagy ha asszonyotokat kölcsönadjátok barátaitoknak. De néked azt mondom, hogy minden jóslat kétértelmű, s az utolsó jós után újra jön az első. Gondold meg ezt, s mivel magam is egy vagyok közülük, hát jöjj el hozzám pontosan egy hónap múlva.“ Gál Sándor fordítása Beszéltek, ittak, táncoltak, halál mikor melléd ült... Rátekintve úgy érezted; hirtelen minden felszínes lett, eltávolodott minden, egészen addig, ahol már elhal az arc, s a portré kezdődik, s elgondoltad: ha hozzáöregszik is az ifjúsághoz, már nem az, aki volt... De a lány táskájából elővette arcképét, s így szólt: „Adjátok körbe, de nehogy valaki ráírja nevét!“ Gál Sándor fordítása Az isten is dolgozik, csak nem tudni mit, „ mondta az őrült asszony, az orult asszony Decembernek azt a darabját kell rátenni, amelyben még nem esett hó, mondta az őrült asszony. Igen, megvakulok, de ne beszéljetek nekem a nagy és kis betűkről, jól látok, nagy a szó a számban, mondta az őrült asszony. Nehogy azt higgyétek, hogy csak azért nevetek, mert szép fogam van... Ez a beszélő képzet, mondta az őrült asszony.
