Irodalmi Szemle, 1968

1968/5 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Olvasónaplómból

nyege. Azóta, az elmúlt évtizedek alatt változatlanul és minden kordivattól és irodalmi áramlattól függetlenül, Tolsztoj realizmusa, páratlan emberábrázolása, érzékletes tájleírásai, az emberi léleknek egyedül nagy orosz kortársához, Dosztojevszkijhez mérhető ismerete, mindig példaadó volt számomra.

Sorra megismertem aztán korszakos nagy alkotásait, a Háború és békét, az Anna Kareninát, a Feltámadást, kisebb regényeit, köztük az utolérhetetlen Ivan Iljics halálát, Elő holttest és — A sötétség hatalma című klasszikus nagy drámáit, legendáit és meséit, és mindinkább világossá vált előttem, hogy nem a megszállott igehirdetőt, a Krisztusban csupán embert látó reformátort, a tolsztojizmus apostolát kell benne megbecsülnöm, hanem a múlt század legnagyobb elbeszélő művészét, aki regényeposzaiban és elbeszéléseiben egy egész világot teremtett, és tett máig érő tanulságokkal élővé. Az a másik Tolsztoj, a hatalmas vagyonát muzsikjai közt szétosztani s főúri kényelméből minduntalan menekülni akaró próféta magatartása, életének és jellemének rengeteg ellentmondásával, csillapíthatatlan érzékiségével és aszketizmusával, mindinkább elvesztette hitelét, hogy aztán, a második világháború idején az erőszakmentesség apostolának legfőbb igéje: ne állj erő szakkal a gonosznak, végképpen bebizonyítsa erkölcsi tanításának — az egész tolsztojizmusnak — tarthatatlanságát.

Az utolsó hetekben egyetlen könyv foglalkoztatott: Henri Troyat 840 oldalas, már terjedelmével is monumentális Tolsztoj-életrajza*.

Az orosz származású francia regényíró könyvében arra az izgalmas kérdésre keres választ: kicsoda volt a múlt század orosz világának ez a szellemóriása, akinek erkölcsi tanításai életében és halála után is annyi vitát váltottak ki, a tanítványok és rajongók egész seregét nyűgözték le, és késztették elzarándokolni Jasznaja Poljanába? A szenvedélyes vitakedvével, tiltakozásaival, ezernyi levelével az egész világ lelkiismeretét felrázó s ellentmondásos életével gyakran futóbolondnak tetsző próféta és reformátor vagy a szó varázslója, a béke és a háború, a szerelem és a hit* Gondolat, Budapest 1967

vési hűség elemzőjének mestere adott-e többet a világnak?

Troyat életrajza, amely híven követi Tolsztoj életútját a bölcsőtől a koporsóig, a vitát nem a próféta, hanem a művész javára dönti el, elismerve, hogy moralizálásában is vannak előre mutató elemek, lényegében egyet értve Lenin megállapításaival, aki még Tolsztoj életében, az orosz-japán háborúban és az 1905-ös forradalom idején tanúsított magatartásából leszűrte azt a tapasztalatot, hogy Tolsztoj az orosz forradalom tükre, aki „kifejezte a felhalmozódott gyűlöletet, a jobb élet megérlelődött vágyát, a múlt lerázásának óhaját — de kifejezte az ábrándozásban, a politikai nevelés hiányában, a forradalmi tehetetlenségben megnyilvánuló éretlenségét is.“

Troyat a lenyűgözőn adatgazdag életrajzban — a könyv füljegyzete szerint — szinte napról napra követi az író életútjának minden apró és fontos eseményét. Felhasználja Tolsztoj és feleségének naplójegyzeteit, levelezését, a családtagok, barátok, kritikusok visszaemlékezéseit, az óriási Tolsztoj-irodalom eredményeit.

Az életrajz olvasói között bizonyára sokan lesznek, akiket Tolsztoj kaukázusi katonáskodása, szertelen szerelmi kalandjai, kártyacsatái, Szonyával kötött házasságának boldog évei, majd a két különböző életfelfogás szülte ellentétek elemzése, az aszketizmust hirdető, de házasságában tizenhárom gyermeket nemző, fogatlan Tolsztoj kimeríthetetlen férfiassága, a muzsik sorsot vállalni akaró főúr lelki válságai, szökési kísérletei, végül az asztapovói vasúti állomáson bekövetkezett halála köt le elsősorban. Troyat minderről kimeríthetetlennek tetsző értesültséggel számol be, számtalan adatot közölve, amelyeket kutatásai közben maga fedezett fel. Másokat a nagy művek keletkezésének története, bőséges elemzései, a cenzúrával folytatott harcok, a grófi család vagyoni körülményei, a Jasznaja Poljana-i élet külső formái fognak lekötni. Troyat erről is tájékozottan és kitűnő elemző művészettel ír, hogy életrajza valóságos regényként hat.

Mások ismét nem Tolsztoj műveiből, hanem erkölcsi magatartásából következtethetnek nagyságára, a reformátort csodálhatják, aki a cári Oroszország sötétségében iskolát alapít Jasznaja Poljanán,