Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Keszeli Ferenc: Jegyzőkönyv
Keszeli Ferenc jegyzőkönyv Szilveszter, vasárnap, ünnep. Az asszony dolgozik, az utcák üresek, majd minden kávéházat bezártak. Egy első osztályú, drága éttermet nyitva talált, bement ebédelni. Csak az egyik sarokban szolgáltak fel, mert díszítették a termet. Este itt is szilvesztereznek. Kreppapír, művirágok, eres lábú lányok a kettős létrák tetején. Putyera ült le az asztalához. Rég látta, csak futólag ismerte, és nem rajongott érte. Két évvel ezelőtt ugyanannál a vállalatnál dolgoztak, és egyszerre bocsátották el őket. Utána, valahányszor találkoztak, Putyera azzal hencegett, hogy ő milyen ügyes és rafinált volt akkor. Most is rákezdte. — Nézze uram, te egy ökör vagy. Ezt azóta tudom, mióta kistempliztek bennünket. Látod, nekem kutyabajom se volt, mégis kiírt az orvos, és fél évig szedtem a dohányt. Te meg ezzel a kifuserált szerkezeteddel orvoshoz sem mentél. Féltél kisöreg... ilyen gyüge alakot... Szóval beteg vagy, ha nem más, hát az a bajod, hogy hülye vagy, ügyetlen, érted? Szó nélkül tűrte. Még csak összeveszni sem akart vele. Jobb volt valakivel ülni, mint senkivel, hiszen olyan üres volt ez az ünnepi, illetve ünnep előtti hangulat. Putyera ismét a nőügyeiről dumált, bonviván modorában arról mesélt, hogyan lépett meg magyarországi menyasszonya elől. Egy karikagyűrűbe került, amit egy elvált asszonytól kért kölcsön. A szomszéd asztalnál két férfi németül beszélgetett. Később az egyik elment, és az alacsonyabb átült az asztalukhoz. Hogy bocsássanak meg neki, de ő Ausztriából jött, itt szeretné tölteni a szilvesztert, és egyetlen ismerőse sincs. És ő magyar. Ötvenötben disszidált, hallotta, hogy magyarul beszélnek, és... Halálra csodálkozta magát, hogy Csehszlovákiában is tudnak magyarul, aztán rengeteget hencegett. Pesti gyerek volt, és a katonaságnál a határőrökhöz került. Kinézte magának a helyet, mindent előkészített, s leszerelés után három nappal meglógott. Nagyon elégedett volt önmagával, azzal büszkélkedett, hogy ő nem jött-ment ötvenhatos disszidens. Putyera gyorsan összehaverkodott vele, és Mikikémnek szólította, mert az új ismerősük neve Miklós volt. Ö meg csak ült, és hallgatott, itt-ott rábólintott arra, amiről beszéltek. Homokosnak nézte a németet, de nem törődött vele, pedig ki nem állhatta ezt a fajtát. Most közömbös volt neki. Rá akarták szedni, hogy szilveszterezzen velük, de nem állt kötélnek, meg sem indokolta, miért nem. Putyera persze azonnal beszállt az üzletbe. Drukkolt, elálló fülekkel figyelt. A német arról beszélt, hogy villanyszerelőként dolgozik a bécsi repülőtéren, és havonta tizenkétezer sillinget keres. Hogy ez már az ötödik kocsija. Két hetenként ki-kiruccan vele Ausztriából. Monte Carlo, Milánó, Amszterdam — csak úgy szórta a városneveket. Hogy szülei Pesten élnek, öt testvére van, havonta jár Pestre,
