Irodalmi Szemle, 1968

1968/4 - Wurczel Gábor: Háziszőttes sátor a hegy tetején

azt tervezték, hogy lerombolják a múlt tíz bástyáját, s utána párosával elindulnak majd: egy fiú és egy lány; még egy fiú, még egy lány... kéz a kézben..., hogy megkérjék a Nagyokat: érzéseinknek adjanak autonómiát!...

Utolsó ...C.I.Ö.

Estére a nyeherészésre vágyó ifjúság átugrálta a lét földi piszkait... A ki- löttyintett legyek még délután berúgatták a sörtócsában fetrengő kocsmát. A részegségtől bámuló lebúj bambán megkarattyolta a háztetőkre felrepülő tömeget.

A részeg legyek fekete fogakkal rágták a kis szőke kezeit, s az ősi melódiák boldogan a lefittyedt ajkak s fennakadt szemek közé szálltak...

A disznók bátortalanul kerestek valamit a kultúrház körül, de mivel semmit sem találtak, ottmaradtak röfögve az ajtónál.

Az ifjúság ott lihegett a falu alatt, és a világ figyelme bátortalanul kereste a jövőt...

Legato: Én személyesen csak a zongorát sajnálom, mert nem tudta követni a háziszőttes sátor felé négykézláb felfelé igyekvőket. Öreg volt már, a Hídról beleszédült a patakba. Még egy INC-PINC hangocskát sem adva.

Renato Guttuso: Arrajáfók (Halott SS és egy varsói gyermek*], tus és barna tinta