Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Amerikai költők: Charles Olson, Robert Creeley, Frank O'Hara, James Laughlin versei
Charles Olson Robert Creeley a hold a 18-as számú kártya a hold, monštrancia, megszólalnak a kék kutyák, s a fiú vad keserűségében itt kucorog vicsorgó isten, a vicsorgó isten szája, a csöppenként Iecsurgó hold közben a macska a toronyban tisztálkodik, és minden mozdulat, akár a rák, s csak amit végeznek, azt végzi, a vizek arcára néz, a tűzre A kék kutyák a földben vájnak, nyalják a csöppeket, a vért vagy a harmatot, már ami elébük hull. S az éj, a rák, sugárzik, akár a macska emberi hangot vadászva A kék kutyák vonítanak, mint ő, mint ő vonítana, a szél láttán, mely elmúltat ringat, közben imák szántják a havat, igék söpörnek kérdőn bukkannak föl, hamar, hamar, akár a láng, a láng, képződnek, izzanak minden homály szegélyén A születés specifikum, akár egy ostya, vagyis halál A holdnak nincsen levegője A vörös toronyban, a toronyban, ahol ő is ült, a különös toronyban, ahol nézünk és moccanunk, ott, ott, ahol minden fönnvaló diadal: ott van minden szubsztancia, minden teremtmény, minden, ami ellene van a piszok holdnak, ellene számnak, képnek, jövendölésnek — egyedül a macskával és a rákkal a hangot sejdítve, a hangot, a hangokat chanson Oh, le petit rondelay! Szépen, szépen. Bizony, már öregszem. Mintha a pacsirtát derűsen, ablakot tárva útnak indítjuk sok év után Nedvesedik-e már a hölgy szeme, hajlamos-é a hölgy, stb. Oh, le petit rondelay! Szépen, szépen. Bizony már öregszem. AMERIKAI költők
