Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Olvasónaplómból

zolásában a szocialista társadalom jellegéből adódó közös vonásokat, de ezen túl a közösség minden egyes tagjában az egyéni jellemvonásokat, a sajátosan egyéni sorsokat is.

Filip Jánskýnak nem nyolc esztendőre, hanem közel két évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy Égi lovasok című könyvében megírja háborús emlékeit. (A Tatran Magyar Üzeme és az Európa Könyvkiadó, Budapest, közös kiadása, 1967.) Míg Csukovszkij repülői Leningrád védelmére szorítkoznak és a várost bombázó repülőerődökkel és vadászgépekkel folytatnak gyakran halálos kimenetelű harcot, Jánský repülői német ipartelepek, vasúti csomópontok és hajókaravánokat támadó tengeralattjárók felett oldják ki bombaterhüket, s maga Jánský a repülőerőd elülső géppuskatornyában őrködik társai élete felett, és száll harcba a rájuk vadászó gépekkel.

Csukovszkij nagy múltú, hivatásos író. jánský a könyv eredeti cseh kiadásának ftiljegyzetében túlzott szerénységgel vallja, hogy nem tarja magát írónak, csupán azt akarta kimondani, hogy a háborúban nem volt könnyű a repülők sorsa. Ha most el kellene döntenem, vajon a hivatásos író élménybeszámolóját tartsam-e jelesebbnek vagy az eddig egykönyves Jánský vallomását, akkor annak ellenőre, hogy Csukovszkij sem állít elénk félisteneket, emberfeletti jel- lemű hősöket, hanem romantikus túlzások, fellengzős szólamok nélkül ábrázolja a hűség és önfeláldozás rokonszenves alakjait — Jánský könyvét érzem bensőségesebbnek és művészibbnek is.

Jánský azt írja, hogy félt a gépfegyverektől, és nem volt hős. De ne lássam-e a bátor helytállás példaképét abban, aki tizenhét éves korában személyesen üzen hadat Hitlernek, és a hontalanságba menekül, hogy messze szülőföldjétől felvegye a harcot a mindent eltipró, mindent legázoló fasiszta ön kény ellen? Jánský 1939 nyarán a Sieg- fried-vonalon át Belgiumba, majd onnan francia földre szökik, s ott beáll az idegenlégióba. De hamarosan Angliába kerül, s mint repülő, majd súlyosan sebesült kórházi ápolt és hadirokkant a fel- szabadulásig hat évig ott marad.

A kötelességtudat, a hazáját bitorló nácik gyűlölete legyűri félelmét; minden bevetés előtt számot vet a statisztikailag igazolt ténnyel, hogy egyre csökken életben maradásának esélye, tízszer, tizenötször kikeveredhet a halálos veszedelmekből, de egyszer nincs visszatérés

— mégis újra és újra elfoglalja helyét a gépfegyvertoronyban, hogy eleget tegyen lelkiismerete legfőbb parancsának. Vallomásainak egyik legfőbb erőssége az őszinteség. Nem él nagy szavakkal, szólamokkal, az élet nagy pillanataiban, a halál küszöbén ugyanúgy mértéktartó, mint amikor a szerelem önti el szívét- lelkét. Nem vitás, hogy teljes az írói fegyverzete; amilyen jól ismeri a pilóták és lövészek feladatkörét, a gép technikai felszerelését, minden műszer és csavar rendeltetését, olyan biztossággal jellemzi cseh társait, parancsnokait, a kórházi személyzetet. Megrendítő tárgyilagossággal megírt könyve legmegrázóbb fejezetei a sebesüléséről, megrokkanásáról szólnak s arról, hogy elrútított arccal, tönkresilányított idegzettel is felül tudott kerekedni rettentő testi nyomorúságán, és megőrizte tiszta emberségét.

Komor, de nem lehangoló olvasmány Jánský könyve. Sötét árnyalatú sorai mellett vannak gyengéd lírával megírt lapjai és drámaisággal telt fejezetei, de kivált a jellemek pregnáns rajza és — kimondatlanul is — az önérzetes sorsvállalás, a meleg emberi hang, az életbe vetett törhetetlen hit teszi értékessé Jánský vallomásait.

Évtizedekkel ezelőtt Markovics Rodion Szibériai garnizon]a tett rám sajátosan egyéni mondanivalójával hasonló hatást, bár ő merőben más környezetbe viszi az olvasót, hazavágyódó hadifoglyok hányatott sorsáról adott kendőzetlen híradást. A méltatlanul feledésbe merült Markovics sem áhított írói babérokat, a rideg tények, a tragikus élmények mégis művészi valósággá, hiteles tanúságtétel- lé ötvöződtek nála is, mint Jánský könyvében. Azt hiszem, így van ez minden esetben, amikor az író az emberi együvétartozásról, önzetlenségről s az emberi erkölcs parancsáról mondja el legszemélyesebb vallomásait.

A könyvtárakat megtöltő háborús élményirodalom hősei közt a cseh író névtelenjei alighanem rangos helyet kapnak a világirodalomban, s megérdemelten, mert hazaszeretetük, fájdalmakban és küzdelmekben megedződött emberségük és erkölcsük példaadó.

Rácz Olivér tökéletes stílusérzékkel szolgálja az Égi lovasok íróját. A repülés, a gépkezelés s az égi háború technológiájában jártas Jánskýt hibátlanul