Irodalmi Szemle, 1968
1968/3 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Olvasónaplómból
tolmácsolja, ugyanakkor mesterien költi át nyelvünkre a filmszerűen pergő történet drámaiságát és gyengád-fanyar líráját. Az elmúlt év tavaszán kezembe jutott a Münchenben megjelenő Quick cfmű német hetilap néhány száma, ahol En, Emmy Göring, elmondom, hogyan történt címmel közlésre kerültek Hermann Göring birodalmi marsall, a német légierő főparancsnoka, a birodalmi gyűlés elnöke feleségének visszaemlékezései. „Hermann egész életét Németországnak szentelte, mindig mindent másokért tett“, így jellemzi Emmy Göring a férjét, a háború egyik legfőbb bűnösét, a náci hatalmasságok második vezéralakját, akinek egyetlen jó cselekedetéről sem tud a történelem. Talán az érzelgősségtől csöpögő, hazug visszaemlékezések okozták, hogy fokozottabb érdeklődéssel nyúltam G. M. Gilbert amerikai pszichológus Nürnbergi naplója, után. (Magvető 1967.) Minden idők legnagyobb bűnperéről ad rendkívül izgalmas képet ez a vaskos kötet, amelyben az amerikai elmeszakértő az 1945 őszén kezdődő és 1946 októberének végén befejeződő per folyamán nyert benyomásait vetette frissen papírra, és adta közre csaknem húsz esztendővel ezelőtt. Vajon időszerű-e a napló mostani magyar kiadása? A kérdésre Emmy Göring visszaemlékezései adnak feleletet, de még inkább az egyre jobban tért nyerő, Bonn által bagatellizált Német Nemzeti Párt működése. Az egykori Nemzeti Szocialista Párt főbűnösei — kevés kivétellel — elnyerték büntetésüket, de örökségük, szellemük eleven maradt — ezért érdemes Gilbert feljegyzéseit figyelemmel kísérni, s emlékezetünkben feleleveníteni a leigázott európai népek mérhetetlen szenvedéseinek történetét. Gilbert a vádlottakkal naponta érintkezett, a celláikban tett látogatások során annyi érdekes tapasztalatot szerzett és jegyzett fel, hogy Napló ja nem csupán a háború után felnövekvő nemzedék számára tanulságos olvasmány, hanem meglepőn sok újat mond a kortársnak is, aki megélte és átszenvedte a nácizmus térhódításának gyászos éveit, aki ismerte a vádlottaknak a Harmadik Birodalomban betöltött szerepét, s akinek közvetlen tudomása volt gaztetteikről. A tárgyalás kezdetén a huszonegy vádlott kivétel nélkül tagadja bűnösségét, sőt a Nemzetközi Katonai Törvényszék illetékességét is kétségbe vonja. A generálisok (Wilhelm Keitel és Alfred Jodl), a vezértengernagyok (Kari Dönitz és Erich Raeder) arra hivatkoznak, hogy neveltetésük és tiszti becsületük kötelezte őket a parancsok végrehajtására, és mindenért Hitler a felelős. Göring is az öngyilkosságba menekült Führert okolja a gaztettekért, éS buzgón magyarázza, hogy senki sem élte volna túl, ha ellentmond neki. A Gestapo és az SS kegyetlenkedéseit bizonyító dokumentumok és fényképek bemutatása, a híradőfilmek vetítése után Gilbert külön-külön beszél minden vádlottal és elborzadásukról, szégyenérzésükről számol be, de valamennyien visz- szautasítják, hogy szerepük lett volna a szörnyűségek elkövetésében, állítva, hogy nem is tudtak róluk. Ha valóban megtörténtek, nem őket, hanem a halott Hitlert és Himmlert, az elmenekült és valahol bújkáló Eichmannt illeti a felelősség. Később a bizonyítékok terhe alatt megtörnek, s úrrá lesz rajtuk a kétség- beesés, amikor felolvasásra kerül Hans Franknak, a megszállt Lengyelország főkormányzójának egyik naplórészlete: „Csak mellékesen jegyzem meg, hogy 1 200 000 zsidót ítéltünk éhhalálra. Magától értetődő ugyanis, hogy amennyiben a zsidók nem halnak meg szépszc- rével, akkor előreláthatólag radikálisabb intézkedések történnek majd jelszámolásukra.“ Ezeket a világháború memoárirodalmából jól ismert „radikális intézkedéseket“ is új oldalukról világítja meg a per; Göring dühöng, hogy Frank ostobán kiszolgáltatta naplója negyven kötetét halálos ellenfeleiknek, Hjalmar Schacht, a Birodalmi Bank elnöke pedig, akit Hitler a háború utolsó hónapjában gyűjtőtáborba záratott, elborzadva sopánkodik, hogy a fajelmélet őrültjei gazságaikkal így beszennyezték a német népet. Hans Fritsche, Goebbels propagandaminisztériumának rádiópropaganda főnöke, az egész német nép nevében kijelenti: „Minden idők legborzalmasabb vádjai ezek. Csupán egyvalami lesz még borzalmasabb: az a vád, amelyet a nép fog emelni azok ellen, akik visszaéltek idealizmusával.“ Göring nem nézi a filmeket, s amikor Rugyenko tábornok elmondja vádbeszédét, a kissé félkegyelmű Hess-szel együtt
