Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - HAGYOMÁNY - Krammer Jenő (Budapest): C. F. Ramuz és a szlovákiai magyarság

kevés időm maradt. Ramuz hozzám Irt nyolc levele4 azt bizonyltja, hogy ebben az időben vákuum állott be a kapcsolatunkba (1946 után, a nagy katalizmáből kikerülve, még 2—2 levelet váltottunk, az egyik közülük, az utolsó, egy évvel halála előtt kelt, s életművének márványba kívánkozó összefoglalása: „Uinauthentlcité partout: c’est contre quoi il faut protester et tenter de se défendre: ce n’est pas facile." Ebben a levélben írja azt is, milyen nehéz távolból megítélni a mi sokrétű problémáinkat! „Hélas, la Tchécoslovaquie est bien loin et mai connue — et je vois mai les remous que doivent provoquer dans les existences ces changements continuels de nationalité, en particulier dans la vőtre.“5

Ismertető munkámnak éppen a harmincas évek elejéii lelkes és szakavatott folytatója támadt Vass László személyében. Ez a roppant finom irodalmi érzékkel megáldott gö- möri fiú akkortájt kapcsolódott bele a szlovákiai magyarság életébe. Budapesten, az Eötvös Collegiumban, ahhoz az erősen haladó felfogású csoporthoz tartozott, amelynek tagjait mint „kommunista sejt“ résztvevőit külső (belügyi) nyomásra kizártak. Vass László, a rozsnyói bérkocsis fia, otthonról kevés anyagi támogatást kaphatott, alkalmi lijságírásból tartotta fenn magát, úgyhogy valósággal heroikus az a szellemi erőkifejtés, lelkes, lendületes irodalomművelés, amelyről írásai tanúskodnak. Velem Romain Rol- land- és Ramuz-barátságom és a francia irodalom szeretete hamarosan szoros kapcsolatba hozta. Ű is elindul az én utamon, s mind Romaind Rolland-t, mind Ramuz-t személyesen is fel akarja keresni. Párizsból jövet azonban a szükséges anyagiak híján nem tudja Svájcban útját megszakítani. „Ma este a Genfi-tó partján vár engem két író: Romain Rolland és C. F. Ramuz. — Es én nem lehetek ott. Mert a kitérő utazásra már nem jutott pénzem. Holnap reggel megkapják bocsánatkérő levelemet." (Három szál viola Párizsból-Pozsonyig, Magyar Ojság, 1933. dec. 17.)

Saját Ramuz-t ismertető és világnézetét közvetítő munkásságomon kívül, a Grasset- könyvek nyújtotta francia irodalmi hatásokon túl, még Vass László színes, nemes és gazdag írói egyéniségét is formálta tehát C. F. Ramuz felfedezése s ő azt kamatoztatta is a szlovákiai magyar szellemi élet számára. (Nagyon időszerű feladatunk lenne, hogy a szlovákiai magyarság szellemi hagyományainak gyűjtése és felelevenítése során Vass László alakját és munkásságát is megörökítsük.)

Ramuz-ről többször írt. A már említett cikkein kívül a Magyar Ojság 1936. március 23-i számában összefoglaló képet ad művéről A svájci francia címmel. Ebben az írásban így jellemzi Ramuz-t: „A Ramuz-könyv olvasása közben megborzong az ember, mert minden oly szokatlan bőséggel zuhan az agyra, érzékekre, hogy szinte új világban érezzük magunkat. Olyasvalami érzés ez, mintha egy füstös, rossz levegőjű kávéházból egyenesen egy alpesi fenyves tisztaságába lépnénk, ahol ózonok, gyanták, harmatok, virágok, források hajnali illata párázik a kristálytiszta levegőben. A poézis felfokozott mértéke ez, amelyet már nem lehet és nem szabad analizálni, csak behunyt szemekkel látni és bénult szervekkel érezni... Nem különlegességeket mutat be az író vagy egzó- tikus csodákat, hanem az örök emberi érzésvilágot, amelyet kozmikus törvények irányítanak végzete felé. — Ezért nem lehet Ramuz-t csak oly könnyedén elkönyvelni provinciális írónak. A »Grande Peur dans la Montagne« (Nagy rettegés a hegyek között/ című regényében az őselemek: hegyek, fák, vizek éppúgy élnek és beleszólnak a környezet alakításába, mint az emberek."

Nagy kár, hogy a szlovákiai magyar könyvkiadás nem bírta el akkor fordítások megjelentetését. Vass László hagyatékában Ramuz-fordítások részletei találhatók, többek között egy fejezet a Si le soleil ne se lévait pás (Ha a nap nem kelne fel) című regényből, néhány lap a Derborence-ból, ebből a hegyvilágot és hegyi lakókat olyan csodálatosan megelevenítő könyvből (Gwerk Ödön egyik képét nevezte el Dobossyné Szporni Anna „Derborence"-nak), amely komoly visszhangra talált a szlovákiai hegyeket járó szlovákiai magyarok között.

Azt hiszem, nem szorul további bizonyításra, hogy C. F. Ramuz műveinek viszonylag korán kiváltott szlovákiai magyar visszhangja beletartozik a két háború közti szellemi életünk értékvilágába, s ezért ösztönző hagyományként hathat továbbra is.6

4. E leveleket (vagy legalábbis a főbb részleteket belőlük) a Ramuz emlékét őrző Lausanne-i Fondation C. F. Ramuz 1968-as Bulletinje fogja közölni.

5. C. F. Ramuz 1946 májusában hozzám intézett leveléből.

6. C. F. Ramuz magyar fordításban eddig megjelent művei: Üldözött vad (Jean Luc perse- cuté). Regény. Fordította Gyergyai Albert, Budapest 1940. Révai. (Világsikerek 17. sz.) Ugyanaz