Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - HAGYOMÁNY - Krammer Jenő (Budapest): C. F. Ramuz és a szlovákiai magyarság

vési területet, ahová a sors állított, ahová körülményeink kötnek, s ahol a legautenti- kusabban tudjuk valóra váltani a bennünk rejlő lehetőségeket. Ilyen értelemben váltam a ramuz-i tanítás hirdetőjévé Szlovákiában, az ott élő magyarok körében. Az A Mi Lapunkon kívül előadáson ismertettem Ramuz-élményemet az YMCA-ban, ahol Stromp Gyula értékes kulturális munkát fejtett ki. (Romain Rolland-ről is az ő jóvoltából emlékezhettem meg, az Író 60. születésnapja alkalmából.) Ez az YMCA-előadásom szolgált alapul nagy Ramuz-tanulmányomhoz, amelyet azonban az akkori mostoha publikációs lehetőségek következtében nem sikerült közöltetnem. Hiába, hosszabb tudományos értekezések számára nem volt publikációs lehetőség a szlovákiai magyarság életében.1 Szőnyi Endre a Fórum című művészeti, építészeti és építőipari folyóiratban közölt tőlem még egy Ramuz-clkket; A művészi regionalizmusról elmen. (Fórum, 1933. évf. 7—8. sz., 242. 1.) Ez a cikk persze éppen azt bizonyítja, hogy mennyire nem regionalizmus Ramuz költészete, hanem, amint fentebb kifejtettem, cseppben a tenger, egy autentikusan meglátott kis részben az egész emberiség, a nagyvilág, a kozmosz. Vass László, aki Ramuz-szeretetem fogékony osztályosa lett, találóan írja később: „Egy kantonban az egész világ: Es Ramuz, a vaudi magányos, így válaszol: Maradjunk azok, akik vagyunk, csak úgy tudjuk megőrizni magunkat a világ szaggató viharában, ha nem engedjük a kicsi részt, a miénket."2

Ramuz életpéldájának és művének megismertetése azonban más tekintetben is fontos állomás saját fejlődésemben és így közvetve az akkori szlovákiai magyar szellemi életben. Hazatérve Genfből alaposan meg akartam ismerni Ramuz valamennyi alkotását, s arra kértem őt, hogy segítsen. íme, a válasz: „Je Voudrais, cher Monsieur, que vous ne perdiez pas trop votre temps ä vous occuper de mon petit personnage qui a, )e vous assure blen et chaque jour davantage, le sentiment le plus marqué de sa compléte insuffisance. II se sent done trés empéché de vous donner les renseignements qut pourratnt vous fairé besoin. II test dautant plus qu’il vient de lui arriver une aven- ture assez ridicule et qu’on vient de publier (malgré lui et ä son insu) tout un gros livre qui porte son nőm. II en est trés confus. Et alors, cher Monsieur, tout ce que j’ai pu fairé a été de donner votre adresse ä l’éditeur [Cahiers de la Qutnzaine (Marcel Péguy) „Editions du Siécle“. 121 Boulevard St. Michel Paris] en le priant de oous Venvoyer. Ca s’apelle „Pour on contre C. F. Ramuz“, e’est un cahier de témoignage."z Ezt a „füzetet“, amely a párizsi nagy Ramuz-perben végérvényesen a sajátos mű elismerése és nagyra értékelése javára billentette a mérleget, Henry Poulaille, a Maison Grasset alkalmazottja, maga is neves Író, küldte meg nekem, közölve egyszersmind, hogy felírt a „service de préssé“ (a kiadásukban megjelent művek ismertetőinek) listájára. S valóban, ezután több mint 10 éven keresztül rendszeresen kaptam Grasset- kiadványokat, ez tette lehetővé azt a sorozatos könyvismertető munkásságot, amelyet 1927 óta elsősorban a Korunkban, de más folyóiratokban is kifejtettem. így C. F. Ramuz („malgré lui et ä son insu“) nemcsak saját életét és művét sugározta általam a szlovákiai magyar fejlődésre, hanem utat nyitott a legújabb francia irodalmi alkotásoknak is, és ezzel bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a két háború között Szlovákiában felnövekedő magyar ifjúság sok francia művelődési ösztönzést kapott. (Ezek iránt ifjúságunkat fogékonnyá tette az is, hogy abban az időszakban a szlovákiai magyar nyelvű gimnáziumokban mint kötelező idegen nyelvet — a szlovák mellett — a franciát tanították, s hogy Pozsonyon s talán még Kassán kívül német nyelvtudásra az akkor felnövekedő nemzedék alig tett szert.) E jelenség visszatekintő vizsgálata és értékelése érdemes feladat lenne, erre buzdít jelen tanulmányom szerény dedikácfója. Utal már erre az említett Vass László is egyik újságcikkében: „Kinyomozni, hogy’ került el a híre (Ramuz-é) mihozzdnk is, a szlovákiai magyar szellemiség tikkadt tájaira, egyszer majd tanulságos feladatot jelenthet azok számára, akik a húsz évvel ezelőtt különvált magyar életünk indulását szellemtörténeti síkon kívánják kinyomozni.“

— (Felhők Svájc felett; Oj Szellem, 1938. okt. 1. II. évf. 19. sz.)

A dolog hisztorikumához hozzátartozik, hogy a harmincas években engem mindinkább pedagógiai kérdések kötöttek le, s így a ramuz-i mű további ismertetésére viszonylag

1. Az akkori szlovákiai magyar tudományos élet korlátatről vő. Turczel Lajos, Két kor mezsgyéjén, 1967. Tatran, VI. fejezet, 129—160. 1.

2. Reggeli Magyarország, 1944. január 30. 9. 1.

3. Pour ou contre C. F. Ramuz, cahier de témoignages. Cahiers de la Quinzaine. Dix-septiéme série. Premier Cahier. Paris 1926. Editions du Siécle. p. 316.