Irodalmi Szemle, 1968

1968/1 - Györy Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye

Győry Dezső

Az „újarcú magyarok“ regénye

V. folytatás

A Flachbart Ernővel történt eset után az Ifjúsági Nagybizottság egyik tagja, Szilassy Béla, Batyiban járván tüntetően nem fogadta a köszöntésemet, pedig hangosan köszöntöttem, hallhatta. De még a fejét Is elfordította.

Meg is kérdeztem másnap Törkölyt, mi baja velem az Ifjúsági Nagybizottságnak, illetve Szilassynak. Nem tudta.

Néhány nappal később Losoncon járt. Találkozott Szilassyval. Hazaérve azonnal hivatott. Elővett:

— Miért sértetted meg Bélát — támadt rám haragosan. — Hiszen mi az Ifjúsági Nagybizottság nemzetpárti tagjai, számítunk rád a menzák kibővítése, a diákotthonok felállítása ős a diáksegélyezés megszervezése ügyében!

Tátva maradt a szám.

— Én? Megsértettem Szilassyt? Mivel?

— Visszautasítottad az ajánlatát, és botrányosan viselkedtél a Központi Iroda Igazgatójával! Ernő az ő megbízásából beszélt veled.

— Ernő erről nekem nem szólt. Egy Ady-ellenes cikk írásáért ígért kétezer koronát! Persze, hogy kihozott a sodromból!

Néhány szó után kiderült, hogy az a nagyravágyó karrierista most alaposan elvetette a sulykot: kettősen gálád szerepre vetemedett.

Nem tudtam, hogy Ida húgom Erzsébet-napkor Losoncon elpanaszolta a család nehéz helyzetét: „Közeledik a karácsony, és egy fillér nélkül állunk“. Ezt egy régebbi ipar- művészeti kurzusának egyik részvevőjétől tudta meg a Nőegylet elnöke, Szilassy Bé- láné. Férje éppen az 1927-es év második szemeszterére akarta intenzivebbé tenni a diáksegély-akciőt. Megbízta Flachbartot, kérjen tőlem az egyetemisták létszámáról, a prágai kisvendéglői árakról és diákotthonokra alkalmas helyiségek béréről információt. És ezért az elaborátumért ajánljon fel nekem kétezer korona honoráriumot.

Flachbart a tökkelütött zsenik módjára „politikus" akart lenni. Két legyet egy csapásra. Kap egy cikket, éppen tőlem, az ifjúság Ady-kultusza ellen, s ráadásul az informatív elaborátumocskát.

De erről már nem volt ideje szólni.

A talpig becsületes Jóska bácsi — honvéd nagyapám barátjának, a szegény tanítónak a fiából lett gömöri „kiskossuth“ —, akinek már sok borsot tört az orra alá a ker- szoc Flachbart, felháborodva még aznap átutazott Losoncra.

Azzal jött vissza:

— Minden rendben! Az a fráter kelepcét állított neked, de maga lépett bele. Disznó- ság, amit veled csinált. Megérdemelné, hogy elcsapjuk a Központi Iroda éléről... írd csak meg, Dodó, az elaborátumot, elég négy-öt oldal is, és holnap hozd el nekem.