Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - DISPUTA - Ankét: A magyar értelmiség helyzete és fejlődési távlatai Csehszlovákiában

érdek irányítja. Ebben az érdekláncolatban a mi értelmiségünk specialitásai a fokozottabb kiszolgáltatottság. A statisztikákból tudjuk, hogy Csehországban kb. 320.000 szlovák és 30.000 szlovákiai magyar munkás dolgozik. Ez a közgazdaság nyelvén annyit jelent, hogy ott jobbak a munka anyagi feltételei. De felmerül a kérdés: Szlovákiának mint államrésznek nincs olyan politikaihatalma, hogy ezt a munkaerő-vándorlást megakadályozza, ha érdekében van persze? Másként fogalmazva a kérdést: van-e lehetőség a civilizált társadalmakban a munkaerő-vándorlás irányítására?

Technokrata társadalmakban a munkát kereső ember egyként ki van szolgáltatva a munkalehetőségeknek. Csakhogy a kiszolgáltatottságnak is megvannak a fokozatai, s adódik a kérdés: a megélhetést kereső csallóközi munkás számára mennyiben egyetlen munkalehetőség Csehország?

Csizmár Miklós: Mikor Dobos a munkaerővándorlásről beszélt, elfelejtette megemlíteni, hogy nemcsak Csehországban dolgoznak szlovákok és magyarok tőlünk, de Szlovákiában is sok a cseh munkás. Csakhogy tőlünk a szakképzettség nélküli munkarők mennek Csehországba tömegesen, hozzánk pedig szakképzett cseh káderek jönnek. Jó lenne megnézni ennek a jelenségnek az okait közelebbről. Talán, mivel a szlovákiai szakképzés kevésbé fejlett, talán más az oka.

Duray Miklós: Szlovákia sokkal inkább mezőgazdasági terület, mint Csehország. S mivel a mezőgazdaság egyre kevesebb munkaerőt foglalkoztat, egy kicsit érthetőt hogy Szlovákiából nagy az áramlás. A másik ok: Csehországban nagy a szak- értelmiségiek száma, s aránylag kevesebb az új létesítmény, az épülő gyár, mint Szlovákiában. Ezért jön Csehországból Szlovákiába elsősorban a szakértelmiségi.

Dobos László: Egy bizonyos szinten a nemzetiségi kérdés gazdasági problémaként vetődik fel. Ha a nádszegi magyar munkás helyben nem talál munkát, ezt a tényt többé-kevésbé nemzetiségi problémának érzi.

Kardos István: Tekintettel arra, hogy gazdasági életünk a cseh és szlovák országrészekben is egységes, számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a műszaki értelmiség, amely ebben az egységes gazdasági életben érvényesül, leginkább ki van téve az asszimilációnak. Azonban ha nem így volna is, kétlem, hogy a műszaki értelmiségünk, még ha valami felgyorsított iparosítás következtében rohamosan meg is nőne a dél-szlovákiai, tehát a magyar műszaki értelmiség száma — jelentős szerepet játszana a mi szellemi-kulturális életünkben. Különben egyetértek Dobossal, mikor azt fejtegeti, hogy a dél-szlovákiai magyar munkás a gazdasági problémáit elsősorban nemzetiségi kérdésnek érzi. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi kérdés elsősorban gazdasági kérdés. S hogy menynyire az, azt legjobban a csehek és a szlovákok viszonyában látjuk, de így van ez a mi esetünkben is.

Valaki az előbb felvetette a témát: megtartani magyarságunkat: A kérdés: mire jó ez? Én állítom: össztársadalmi érdek. A nemzet mint közösségi tudat az ember emberré válásában nagy szerepet játszik. S ha ez így van, akkor a következő kérdés: az értelmiségnek melyik rétege az, amely egy közösség (nemzet) partikuláris érdekeit is képes védeni? Szerintem ez semmiképpen sem a műszaki értelmiség, hanem a hivatalnok-funkcionárius réteg, a politikai gazdasági hatalomhoz legközelebb álló értelmiségi csoport. A legizgalmasabb kérdés: vajon van-e nekünk egy ilyen értelmiségrétegünk? S ha van, arányos-e a lakosság számával, s vajon érdekeik nem szűk bürokratikus érdekek-e csupán, ahelyett, hogy a szlovákiai magyarság etnikai érdekeivel azonosulnának. Meg vagyok győződve róla, hogy nekünk van ilyen képviseletünk. Vizsgáljuk meg például a helyi nemzeti bizottságok struktúráját, a pártszervezetek összetételét helyi, járási és kerületi szinten! A szocialista társadalmakban egyébként is kialakult egy olyan csoport, amely dönt, mindig össztársadalmi érdekekre hivatkozik, de latensen mégis a saját érdekében határoz. Meggyőződésem, hogy a mi bürokráciánk is ilyen értelmiség elsősorban. Ideje lenne, ha ez a réteg a saját etnikai csoportja nevében is kezdene gondolkodni és dolgozni, különösen akkor, ha bizonyítható (tudományosan), hogy az etnikai struktúra szerepe össztársadalmi méretekben is jelentős, főképpen az ember nevelését illetően.