Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - DISPUTA - Ankét: A magyar értelmiség helyzete és fejlődési távlatai Csehszlovákiában

Koncsol László: A csehszlovákiai magyar értelmiség akkor lesz magyar, ha tesz valamit ennek az etnikai csoportnak az érdekében. Gazdasági, irodalmi vagy bármilyen téren. A magyarországi értelmiség abban a pillanatban, amikor kimegy Amerikába, megszűnik magyar értelmiségnek lenni. Azzal magyar, hogy Magyar- országon marad, s a magyar nemzeti közösség érdekében dolgozik.

Mácza Mihály: Ha a műszaki értelmiségiben nem hatnak bizonyos szubjektív tényezők, akkor — mivel semmi objektlven adott ilyenfajta serkentő nincs — nem marad meg magyarnak. Éppen ezért még a munkahelyet megelőző nevelőközösségekben (család, iskola) kell hatni a leendő magyar értelmiségire, hogy nemzeti tudata kialakultjon, megszilárduljon. A létező szlovákiai magyar műszaki értelmiséget én három csoportra osztanám: az első csoportba azok tartoznak, akik magyar iskolában érettségiztek, s nemzeti tudatuk ott alakult ki. A második csoport szlovák iskolában tanult ugyan, de a magyar származás, a család annyira hatott rá, hogy iskoláit bevégezve is érzi hovatartozását. Ez a csoport a magyar értelmiség s egyáltalán a magyar etnikum problémáinak szlovák nyelven való népszerűsítésével és kapcsolatteremtéssel szolgálná a magyar etnikum ügyét. A harmadik csoportot a hovatartozást egyáltalán nem érzők, a szlovák iskolát végzett és teljesen más környezetbe került értelmiségiek alkotják.

Dobos László: A műszaki értelmiség életében inkább racionális tényezők hatnak. Ezek a tényezők persze jelen vannak a humán értelmiség életében Is. Csakhogy a reálértelmiség távolról sem annyira függvénye a nemzeti érdekeknek. Ezek is olyan kérdések, amelyek bonyolítják az összképet: mik az értelmiség általános és speciális vonásai. Érdekes lenne kitapogatni, hogyan viszonyul a tömeg (nemcsak a racionálisabb szempontok által vezérelt reálértelmiség) a humán értelmiség esetében emóciókkal s a humán értelmiség természetével adott nemzeti eszmékhez. Hogy néznek például a francia tömegek De Gaulle nemzeti elképzeléseire?

Tőzsér Árpád: Az a tény, hogy Franciországban Európában szinte elsőnek aktivizálódott a háború után a nemzeti gondolat, szerintem azzal magyarázható, hogy a francia piacra oly nagymértékben áramlott be az elmúlt két évtizedben az amerikai tőke. A francia értelmiség (s De Gaulle elsősorban) látták az idegen tőke közömbösítő, elnemzetietlenítő veszélyét, s a nemzeti gondolat aktivizálása erre a veszélyre volt a reakció. S ez felelet Koncsolnak is, aki szerint a magyar értelmiség megtartásának egyik módja: megtartani azon területen, ahol kialakult. A fenti példa szerint azon a területen is elnemzetietlenedhet, ha idegen pénzen, idegen tőkéből él.

Roncsol László: Én nem látom ilyen borúsnak a helyzetet. Reálértelmiségünk életében vannak olyan motívumok, amelyek arra kényszerítik, hogy gondolkodjon. Látnia kell, hogy annak az etnikumnak a tagjai, amelyből kikerült, nem élnek a civilizáció mai fokának megfelelő, teljes értékű életet. A reálértelmiség feladata tehát felmérni helyzetét és keresni azokat az utakat-módokat, amelyeknek segítségével hatni tud etnikumunk gazdasági helyzetére.

Kardos István: A műszaki értelmiség hazai magyar szellemi életünkben nehezen aktivizálható. Egységes gazdasági életünk elsősorban a szlovák és cseh szellemi élet felé tereli. Megkönnyítené feladatunkat, ha műszaki értelmiségünk egy részét Magyarországon képezhetnénk. Ez hatáspotenciájukat is nagyon fokozná.

S most hadd térjek vissza égy korábbi gondolatomhoz. Csehszlovákiában 1945 és Dél-Szlovákiában 1948 után erős értelmiségi konjunktúra volt: kellett az ember. Ismert tény, — a csehek már tudományosan is kezdik vizsgálni — hogy ebben az időben vezető pozícióba került sok megbízható, ügyes, de sok kevésbé megbízható és egyeskedő ember is. Ha ez az utóbbi réteg egy nagy nemzet esetében és arányaiban tehertétel, akkor egy kis nép, sőt népcsoport esetében hatványozottan az. Tapasztalatom szerint a magyar funkcionáriusréteg tudásszintje messze elmarad a szlovákoké mögött. Vizsgálati tárgyul javaslom: vajon az elmúlt húsz év alatt volt-e itt egészséges és természetes szelekció? Történhetett-e ilyesmi, s az új fiatal gárda tagjai közül egy ilyen szelekció következményeképpen hányan kerültek felelős funkcióba. Végigmegyek szerkesztőségeinken és sok olyan emberrel találkozom, akikkel