Irodalmi Szemle, 1968
1968/3 - DISPUTA - Ankét: A magyar értelmiség helyzete és fejlődési távlatai Csehszlovákiában
a magyar értelmiség helyzete és fejlődési távlatai Csehszlovákiában (d Kardos István: Az össztársadalmi mozgásban elsősorban a makrostrukturális egységek viszonya játszotta mindig és játssza a mai napig is a legfontosabb szerepet. Az elmúlt esztendők konkrét szociológiai kutatásai azonban nálunk s a szomszédos szocialista államokban is azt bizonyítják, hogy a makrostruktúrán belül eltolódások figyelhetők meg. Jelenleg a fejlődő vagy fejlett szocialista országokban az osztálystruktúra már távolról sem játszik olyan szerepet, mint amilyen szereppel a tőkés társadalmi rendszerben bírt: az etnikai struktúra jelentősége került előtérbe. Ez persze inkább csak hipotézis, de a konkrét vizsgálatok máris bizonyítják. Ha ez így van, akkor ennek kapcsán meg kell válaszolnunk azt a kérdést, vajon melyik az a csoport, amely az össztársadalmi mozgásban főszerepet játszik. Véleményem szerint elsősorban az értelmiség az. További kérdés, vajon az értelmiségen belül melyik az a csoport, amelyik az össztársadalmi mozgásban vagy az etnikai érdekek képviseletében a legtöbbet tehet. Tudnunk kell persze, hogy az értelmiségen belül is különféle csoportokat ismerünk. Itt nem szakmai, tehát nem technikai munkamegosztás szintű csoportokra, hanem arra a közismert hármas tagolásra gondolok, amely szerint az értelmiség első és történelmileg legősibb rétege a humán értelmiség, a másik a műszaki értelmiség (a legfiatalabb értelmiségi csoport), a harmadik pedig az irányító-szervező réteg. Az utóbbi esetében arra a csoportra gondolok, amely a gazdasági-politikai döntésekben főszerepet játszik. Az etnikai struktúra szempontjából az első és harmadik csoport a legfontosabb. Még egy gondolat: az egyes strukturális csoportok között a leglényegesebb különbség abban van, hogy partikuláris érdeket képviselnek. Tehát ha egy nemzet vagy nemzetiség értelmiségéről beszélünk, akkor így kell feltennünk a kérdést: vajon a három csoport közül melyik az, amelyik a nemzet vagy nemzetiség tagjainak partikuláris érdekeit képviselni tudja. Tőzsér Árpád: Itt valami ellentmondást érzek. Ha az osztályellentétek egyre inkább megszűnnek a társadalom hajtóerejének lenni, és egyre inkább az etnikai struktúra és érdek helyettesíti őket, akkor ez annyit jelent, hogy a társadalom parti- kularizációja van megszűnőben. Az etnikum vagy nemzet ugyanis közösség, tehát egység is. Kardos István: A strukturális viszonyok leglényegesebb, legkézzelfoghatóbb szimptó- máit a társadalmi konfliktusokban mérhetjük le. Az utóbbi esztendőkben azt látjuk, hogy a szocialista országokban ezek a lényeges, esetleg több országot is átfogó konfliktusok nem osztálytartalmúak. Inkább gazdasági, illetve többé- kevésbé etnikai jellegűek. Dobos László: Egyes szociálpolitikusok szerint a szocialista társadalmakban létrejött egy új réteg, „a szocialista arisztokrácia“. Ha ezt a gondolatsort folytatjuk, felmerül a kérdés, hogy a szocializmus történelmi fejlődése folyamán nem hoz-e létre új osztályt. Én úgy látom, hogy ennek a magva máris adva van. A hagyományos értelmű osztálytagozódás egyre inkább elmosódik, s létrejön egy új tagozódás. A kérdés: a szocialista társadalomban ez az új tagozódás milyen tartalmú lesz? Az előbb azt mondtad: humán értelmiség, műszaki értelmiség
