Irodalmi Szemle, 1968
1968/3
^ádor / stván ^ Gádor István: Kerámia szobor Gádor István néhány társával — Kovács Margittal és Gorka Gézával — a festészet és szobrászat rangjára emelte Magyarországon a modern kerámiaművészetet, amely az ď munkásságuk előtt a fazekasipart és a többnyire giccses dísztárgyakat készítő úgynevezett „iparművészetet“ jelentette. Magyarországon nem volt és nincs márvány, amelyből hófehér vagy színes szobrokat faragjanak, kőben ma is szegény, mindig is szegény volt ez az ország. A nép művészei magát a földet vették hát alkotásaik anyagául, azt gyúrták, égették, színezték. Ma híres porcelán- és kerámiagyárak és nemzetközi hírű művészek képviselik ezt az ősi művészetet. Közöttük az egyik legkiválóbb Gádor István. Gádor István 1891-ben a Pest megyei Mókán született, és egészen fiatalon választotta a művészi pályát. Szobrász-profesz- szoroknál tanult, szobrásznak indult. Flő- ször mint szobrász mutatkozott be a Műcsarnokban is, és csak néhány évvel később mint kerámikus. Még nem volt húszéves, amikor Bécsbe került, ahol első élménye a Wiener Werkstätte nagy bemutatkozó kiállítása. Az itt nyert hatások indították az iparművészet területe felé, és ettől kezdve két vonalon fejlődött művészete. Szobrász volt és kerámikus. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság művészi, művészet-politikai munkájában, és a Tanácsköztársaság bukása után neki is emigrálnia kellett. Bécsbe ment, a Wiener Werkstüttevel vette fel a kapcsolatot, ám az ottani munkalehetőségek csak rövid időre biztosították egzisztenciáját. Hazajött és 1921-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be új kerámiai alkotásait. A 20 as, 30-as esztendőkben egész sora készült munkásokat ábrázoló szobrainak. E téma időnként később is feltűnik, és elsősorban ezek képviselik művészi pályáján a szobrász-vonalat. Művészi fejlődése egymástól határozottan elválasztható stílusszakokra oszlik. A reneszánszból indult el, majd barokkos törekvések jellemezték, de ezt a stílust hamarosan nagyon modorosnak érezte. Ügy látta, hogy a továbbjutás teltétele a primitívekhez való visszatérés, az egész út, az egész művészi fejlődés újrakezdése. A primitív művészetből indulva igyekezett új utat vágni magának. Primitív expresszionizmusnak nevezzük — s ő maga is így határozza meg — ezt a korszakát, amelyet főleg groteszk kerámia állatfigurái képviselnek. De ugyanakkor, amikor a kerámikus Gádort a primitív ex presszionista stílustörekvések érdeklik, a szobrászművész Gádor István munkái a realizmus irányába mutatnak. Tálán egy évtized sem telik el, amikoi tudatos tanulmányok, kísérletek nyomán is mét teljesen megújult Gádor István művé szete. Rendszeresen tanulmányozza a ma gyár népművészet motívumait, bejárja va lamennyi gazdagon termő vidékét, felkutat ja a régi fazekasművészetet éppúgy, mint a
