Irodalmi Szemle, 1968
1968/3
Gádor István: Kerámia tál és váza textilművészetet, s ezeket nem szolgaian követve, nem utánozva kialakítja belőlük saját új formanyelvét, a stilizált ornamentikából egyre reálisabb dekorációs formanyelvet. A természet közvetlen és a népművészet tükrében látszó motívumai forrnak össze ebben a stíluskorszakában. Erről írta legutóbbi kiállítása alkalmából Domanov- szky György, a magyar kerámia-művészet egyik legkiválóbb szakértője: „Edényeinek díszítésénél is megfigyelhető a kettős törekvés, egyrészt a madár-, állati és növényi elemek erős stilizálása, másrészt azoknak reális ábrázolása olymódon, hogy ne szakadjanak el a tárgytól, vagyis váljanak ur- namentumokká. Mindkét irányú törekvése igen komoly eredményekre vezetett. Felismerte azt, hogy népi kerámiánk díszítményeinek szolgai átvétele hamis és helytelen. Megtartja tehát a szerkezeti felépítést, de más elemeket alkalmaz, vagyis teljesen új ornamentikát alakít ki, s ezt az új ornamentikát is igen gazdag változatokban tudja alkalmazni“. Nem utánozza tehát a népi művészetet, hanem művészi tudatossággal teremti újjá a népi formákat. Ebben az időszakban készültek kerámia fali képei és a madarak, virágok rajzával díszített nagy vázák. Naiv báj jellemzi ezeket az alkotásokat. De ezután, rövid idő múltán ezt sem érezte már eléggé szabad, tiszta kifejezési lehetőségnek, és összes eddigi tapasztalatait összegyűjtve ismét új korszakot nyitott művészi fejlődésében. Eddigi eredményeinek szintézisét jelenti ez a legújabb korszaka, amelyre talán a legjellemzőbb a természeti formák végletekig való leegyszerűsítése, stilizálása, szinte csak ritmusának megőrzése. Halak, kagylók, kavicsok, állatok és nem utolsósorban emberek vonalaiból alakít szabad, új, modern formákat, kompozíciókat. Olyan absztrakció ez, amely nem szakad el a természeti formáktól, hanem azok lényegét, belső ritmusát igyekszik megragadni és tisztán megörökíteni. Természeti formák szabad előadása, de mindig a valóságélményhez kapcsolódva, csak a lényegre leegyszerűsítve. Gádor István pályáját fél évszázadon át siker, elismerés, közöttük a Magyar Nép- köztársaság legnagyobb elismerése, a Kos- suth-díj kísérte, nemzetközi kiállításokon 8 aranyérmet nyert. Mihályit Ernő