Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - FIGYELŐ - Fried István: Mária Vyvíjalová tanulmányai
szióhoz volt delegálva, mint a magyar kormány képviselője. Prónay Pál nem volt báró, mivel a Prónay családnak nem a bárói, hanem a nemesi ágából származott. Szamuely Tibort nem az ellenforradalmárok ölték meg, hanem az osztrák Lichtenwörth községben agyonlőtte magát, amikor egy osztrák csendőrjárőr igazolásra szólította föl. (Erről osztrák forrás is tanúskodik!) A Zadra- vecz-naplóban hibásan Irt nevek mellett a jegyzetekben és a névmutatóban utalni kellett volna a helyes névre. Például Bozsó ezredes helyett Bozó, Bakó helyett Bachó, Potér helyett (lásd a 223. oldalt, a névmutatóban nem is szerepel) de Pottere. Ugyanakkor megtörtént, hogy a szövegben helyesen írt nevek a névmutatóban hibásan szerepeltek: így Goncrecourt Condrecourt-ra, Zsembery Zsembéryre változik, Lőrinczy és Sztra- nyavszky neve végén az ipszilon i-re cserélődik stb. A magunk részéről örömmel üdvözöljük a Magyar Történelmi Társulatnak azt a kezdeményezését, hogy az ilyen történelmi forrásmunkákat közzéteszi. Jó lenne azonban a kísérő szövegek ellenőrzésére kissé több gondot fordítani. Dr. Fogarassy László Mária Vyvíjalová tanulmányai a szlovák nemzeti ébredés koráról A kelet-európai felvilágosodás kutatásának még igen az elején tartunk. A lengyel, a magyar vagy éppen a szlovák irodalom e korának kiemelkedő képviselőiről itt-ott jelent meg monográfia, a kor eszméinek eredete, mozgási iránya, hatása, elterjedettsége azonban egyelőre felderítetlen. Ezen belül a szlovák-magyar kapcsolatok kérdése külön hangsúllyal jelentkezik, hiszen sok esetben még azt sem lehet eldönteni, melyik irodalom vallhatja magáénak egyik-másik írástudót. Az eddigi kutatás a forrás kérdésére fektette a fősúlyt, s a keleteurópai nacionalizmust közvetlen német (vagy osztrák), esetleg francia és angol eszmékből vezette le. Hogy ezek az eszmék jelentékeny módosulással, hangsúlyeltolódással a hazai hagyománnyal való összefonódottságban éltek-hatottak, arról csak az utóbbi időben vettünk tudomást. Éppen e téren igen fontosak Mária Vyvíjalová kutatási eredményei. A szlovák szerző elsősorban saját irodalma jellegét kívánja meghatározni, de felfedezései, adatközlései és következtetései mellett a magyar felvilágosodás-kutatást sem hagyhatja figyelmen kívül. Ezúttal három tanulmányának néhány problémáját próbáljuk elemezni. Ondre/ BoSáni (Historické štúdie XII., SAV, Bratislava, 1967. 63—88) című értekezése a neves szlovák klasszlka-filológus-termé- szettudós életútját mutatja be, a szlovák irodalmi nyelv kialakításáért s a szlovák nemzeti öntudat felébresztéséért vívott harcában. Michal Bosý a ideový vplyv Jenskej univerzity na rozhraní 18. a 19. storočia (Slovenská literatúra, 1967. 331—363.) című tanulmányában a szlovák irodalmi tudat németországi (jénai) gyökereit keresi, míg Vztah Juraja Palkoviča k národným emancipačným snahám maďarským (Historický časopis, 1967. 345—364.) című művében már közvetlenül a szlovák-magyar kapcsolatokról szól. Különösen érdekes az, amit Palkovič és Széchényi Ferenc levelezéséről tudunk meg belőle. Vyvíjalová — a szlovák irodalomtudomány mai álláspontját magáévá téve — egységben látja a szlovák nemzeti mozgalomnak a XVIII. századtól kezdődő s talán 1848—49-cel záródó szakaszát: ez a nemzeti ébredés korszaka. Tanulmányaiból mégis önkéntelenül adódik a differenciálás igénye: három tanulmányának tárgyköre a racionalizmus, a felvilágosodás címszava alá illik. A tárgyalt írók a nemzeti mozgalmak első szakaszában a goethei-schilleri irodalom kisugárzását fogják föl, s a neohumaniz- mus etikáját és esztétikáját szembesítik a hazai viszonyokkal. A kitűnő szerző bemutatja, hogy mind Palkovič, mind Bošáni, mind Bosý lényegében véve polihisztor, egyszerre művelője több (sokszor egymással ellentétes) tudományágnak. Ez is benne volt a kor levegőjében: gondoljunk Rumy Károly Györgyre, Tol- dy Ferencre vagy éppen a szerb racionalizmus képviselőire! De akármilyen tudomány keretein belül hallatják szavukat: alapvető céljuk a nép-, illetve nemzetnevelés s a tudomány-népszerűsítés. A kelet-európai nemzeti ébredések közös sajátossága ez. Ekkor még inkább csak
