Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Páter Zadravecz titkos naplója
Kétségkívül van a kötetben néhány o- lyan novella is, mely már régebben is figyelmet keltett, például a Fekete Kata, a Madeleine, az Ábel és a Máglya címűk. A felsorolt írások szerencsétlen emberekről, rendkívüli sorsokról szólnak. S ezzel kimondtuk az Egri-novellák jellemző értékét; általában a különös és tragikus történeteket tudja jól feldolgozni. A novella végén néha feloldja, megbékéléssé szelídíti a tragédiát, s a körülményeket, a „szörnyű világot“ teszi felelőssé, mint például A máglyában. Az izgalmas történet arról szól, hogy egy zsidó anya depressziótól gyötörten lélekben megtörve tér meg a koncentrációs táborból. Ismerősei azt suttogják róla, hogy egy sorsdöntő pillanatban megtagadta egyetlen gyermekét, s annak élete árán szabadult meg a haláltól. Évek múlva újból kislánya születik, aki súlyos betegségbe esik, s ekkor az asszonyon fokozott erővel tör ki a depresz- szió. A kislányt sikerül megmenteni, az asszony régi tette köztudottá válik, hozzátartozói megbocsátanak neki. A tragikus történet feloldása nem mentes a sablontól (Tilla ugyanolyan lányt szül, amilyen az elpusztított), de érdekfeszltő előadásával, bonyolult erkölcsi tényezők ábrázolásával messze kiemelkedik a naplószerű, csak vázlatosan feldolgozott történetek közül. A korábbi kritika mai életünk ábrázolását és a szilárd eszmeiséget hiányolta az író novellatermésében. Mindez inkább a dogmatikus kritika hibája volt, mert egyetlen novellájából sem hiányzik a számonkért eszmei tartalom, elsősorban az író humanizmusa, amire itt a kötet címe is utal. Az elbeszélések nagy részében egybefonódik a háborús élmény a szociális szemlélettel: az Ököl címűben niegmutatja, hogy a háborúban jobb karját veszített parasztlegény sorsa örök tragédia, mert mihez kezdhet egy szegényparaszt, ha nem végezhet kétkezi munkát. A történet előadásában itt — mint számos más elbeszélésében — azt kifogásolnók, hogy az író nem eléggé koncentrálja írását a központi eseményre. Az elbeszélés eleje olyan, mintha naplóját folytatná: önmagáról, a lábadozóban töltött napjairól ír a szükségesnél részletesebben. Még inkább kiütközik ez a felemás megoldás a IV. fejezet elbeszéléseiben, amelyek különböző naplószerű történeteket tartalmaznak, de a fejezet végén két szép régebbi novellát találunk, mintha szorosan egybetartoznának. Elsősorban ebből a fejezetből lehet arra következtetni, hogy az író eredetileg tényleg naplószerű emlékiratot szándékozott írni, majd úgy könnyített a munkán, hogy betoldotta régebbi novelláit, s így jött létre ez a könyv, amely se nem emlékirat, se nem igazi novel- láskötet. A felelmás megoldásoknak, írói köny- nyltéseknek elsősorban a kötet színvonala és egysége látja kárát. Az újabb írások, a vallomás- és naplójellegűek meglehetősen gyöngék, semmiképpen sem illenek a szépen megírt novellák közé, s egy-egy motívumuk újabb felemásságról tanúskodik. Például a Szerelem címűnek első részében életrajzi adatok találhatók az író első szerelméről, s a továbbiakban is vallomásként folytatódik: „Itt, ezekben a vallomásaimban, amelyekben megkísérlem felvázolni mindazt, ami megesett velem, és sorsom alakulására kihatással volt, őszinte, meleg szavakkal írnom kellene életem társáról is, ahogy ifjúságomról, barátaimról, anyámról és apámról és azokról írok, akik életem folyásába beleszóltak." Ez egy szabályos életrajzi vallomás kezdetének látszik, de az utána következő írások közül nyolc híres művészekről szóló újságcikk, kettő régebben közölt novella, öt pedig naplószerű, konkrét háborús történet. Az elmondottak alapján joggal merül fel a kérdés: mi indokolja az Ilyen könyvek kiadását? Nem kételkedünk Egri Viktor novellaíró tehetségében, de úgy véljük, régi írásainak feldolgozása helyett (ezt több könyvének átdolgozása után mások is hangoztatták), új, eredeti alkotásokkal kellene gazdagítania a szlovákiai magyar irodalmat. Csanda Sándor Páter Zadravecz titkos naplója (Kossuth Könyvkiadó 1967. Budapest, 311. l.j A Magyar Történelmi Társulat Borsá- nyi György szerkesztésében és bevezetőjével kiadta néhai Zadravecz Istvánnak, a Horthy-féle Nemzeti Hadsereg tábori
