Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - DISPUTA - Dobossy László: Hašek és a magyarok

zsidóként, hol fűzfapoétaként, hol meg Švejk és Vodička halhatatlan királyhidai kalandjának szenvedő hőseként... Hašek magyar névadási gyakorlata azonban — a legtöbbször — épp oly ötletszerű, mint az emlékezetre bízott szóhasználata vagy helyesírása. Magyar családnevei közt fantasztikusat találhatunk, pl. ilyeneket: Zongora (egy bivalyos neve), Pálinka, Rendőr, Kígyó, Fűzfa, Szokás, Pedig, Elég, Hó, Kicsibazán stb. Külön is érdekesek azok az esetek, midőn nyilvánvaló célzatosság húzódik meg a névadás mögött: az író szójátékot űzve a névvel is jellemzi alakjait; egy rettegett vidéki nagyúrnak ezt a nevet adja: Harapás; egy becsapott parasztnak: Birka; egy ostoba hivatalnoknak: Szamáry; egy fegyházi papnak: Szentes...A tréfás névadásra is kínálkozik néhány jellegzetes példa; ilyen például a Švejk szájába adott név: Rózsa Savanyú; vagy ilyen Hazajános községi írnok.

A magyar család- és utónevek írásának sorrendje éppúgy a pillanatnyi szeszély vagy inkább — valószínűleg — a stiláris szükséglet és a hanghatás igénye szerint alakult, mint egyéb nyelvi elemek használata. Hašek e tekintetben is függetlenítette magát akár a cseh, akár a magyar konvenciótól. Bőven akad példa arra, hogy a magyar család- és utóneveket — nyilván a helyzetrajz hitelességének fokozása végett — magyar sorrend szerint írja, pl. így Boll János, vagy Omaisz Béla; de előfordul az Is, hogy a cseh sorrendet követi, pl.: Gyula Kákonyi, vagy: Mihály Komay; sőt arra is van példa, hogy ugyanazon elbeszélésben alig egy oldalnyi szövegen belül kétféleképp írja a nevet, először így: Körösladányi Ferenc, majd így: Ferenc Körösladányi. Az utónevet vagy magyarul tünteti fel, mint az idézett példákban is vagy csehül, pl.: Františka Homlóková. Következetlenség mutatkozik a gyakran használt magyar nevek hangjelölésében is; a Savanyú név például ilyen változatokban fordul elő: Savanyu, Savaňú, Šavaňu, Savany, Savanyei.

A konvenciók teljes mellőzése még groteszkebb hatást eredményez a helynevek használatában. Előfordul természetesen, hogy valóságos helynevek szerepelnek a Hašek- művekben, így mindenekelőtt Švejk utazásának állomásai Királyhidától Sátoraljaújhelyig és tovább. Vagy akár Nagykanizsa, amely szintén a legváltozatosabb írásmódokkal szerepel: Velká Kaniža, Nagy Kanidža stb. A földrajzi reáliák általában nem érdekelték Hašeket (talán zavarták is az abszurdnak látott világ ábrázolásában); „ennek az írásnak egyáltalán nem az a célja, hogy tájrajzot adjon az olvasóknak“ — olvassuk egyik útibeszámolójában,18 s ez, akár írói programnak is tekinthető, hiszen másutt is, ugyancsak útirajzai kapcsán, hasonlóan vall: — „Alaposan szemügyre veszünk mindent, nem annyira a tájjal törődünk, inkább a népet akarjuk megismerni.“19

Az írói szándék megvalósítása végett tehát kevéssé fontos, hogy a táj avagy annak elnevezése pontosan megegyezzék a földrajzi adottságokkal. Hašek megint ráhagyatkozik ismerten kitűnő emlékezetére vagy csapongva működő nyelvalkotó képzeletére, s a valóságos helynevek mellé olykor a legfantasztikusabb (s nem egyszer szándékosan abszurd) kitalálásokat sorakoztatja fel. íme néhány példa a Hašek alkotta magyar helynevek közül: Életmód, Égöv, Talom, Unyom, Verem, Hareny, Mezőlág, Sülőhely... Nem létező helynevekkel veszi körül a Balatont is, amely pedig többször szerepel egy-egy magyar tárgyú elbeszélése háttereként: Megesfalu, Olvasfalu, Olmö, Kemes- Sarva, Bátor-Füred; (persze ugyanitt előfordul Siófok is, meg Balatonfüred is, Badacsonyról nem is szólva). Külön vizsgálat tárgya lehetne olyan helynevek azonosítása vagy akárcsak létezésük ellenőrzése, amelyek forma vagy hangzás szerint helyesek lehetnek, de amelyek nem élnek köztudatunkban, pl.: Bodafalu, Borosháza, Czelés- háza, Bakabánya, Kápolafalva, Puszta-Magyarád, Füzes-Banok stb. Véleményünk szerint azonban az ilyen tanulmány sem gazdagítaná érdemlegesen Hašek magyar tárgyú műveinek keletkezéstörténetét, illetve esztétikai természetrajzát, hiszen szerzőnk a köny- nyen ellenőrizhető helynevekkel is ötletszerűen bánik: képzeletének játéka szerint módosítja a földrajzi adottságokat. A Hašek-féle fantasztikus földrajz példájaként hadd említsük meg, hogy egyik elbeszélése a Tisza partjára helyezi ,Hajdú Böszerményt’.20

III. E sokféle furcsa játék a hely- és személynevekkel — tételünk szerint — éppúgy

18. Jaroslav Hašek: Dejiny... — 152. 1.

19. Jaroslav Hašek: Črty, povídky... — 78. 1.

20. Példáink, amelyeknél külön nem tüntettünk fel forrást, az alábbi Hasek-művekből származnak: Črty, povídky a humoresky z cest; Loupežný vrah pred; soudem; Galerie karikatúr; Dejiny strany mírného pokroku; Dobrý voják Švejk pred válkou a jiné podivné historky; Dobrý voják Švejk v zajetí (1947); Osudy dobrého vojáka Švejka za svetové války.