Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - DISPUTA - Csanda Sándor: Szintetikus vagy felemás jellegű irodalom
A csehszlovákiai magyar irodalom értékelésének kérdéseiről* A csehszlovákiai magyar irodalom központi problémája alighanem a művészi érték és mérték kialakításának kérdése; az elsőn irodalmunk színvonalát, a másodikon pedig kritikai megítélését, irodalomtudatunkat értem. Az első kérdést már közel ötven éve többször és többféleképpen feltették, s a válaszok többsége nemzetféltő, politikai szemléletű volt. Azt szokták megállapítani, hogy irodalmunk az egyetemes magyar irodalom része, s voltak, akik ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozták, hogy a külön szlovákiai magyar irodalom merő képtelenség, de felmerültek ezzel ellentétes nézetek is. Marxista irodalomkritikusok a múltban (pl. Fábry Zoltán, Mácza János) azt szokták hangsúlyozni, hogy az irodalom nem nemzeti, hanem osztályjellegű, szocialista irodalmunk alkotásai más nemzetek osztályharcos irodalmával tartoznak egy csoportba, a polgári írók alkotásai pedig — nemzetiségre való tekintet nélkül — a burzsoá irodalomba. Bizonyos esztéták és kritikusok pedig igazi irodalomra és dilettáns irodalomra csoportosították az alkotásokat. Mindhárom szempontnak van némi létjogosultsága, de ugyanakkor nyilvánvalóak hibáik és korlátaik is: az elsőben gyakran irodalmon kívüli szempont és nemzeti korlátoltság jelentkezik, a másodikban szintén az irodalmon kívüli osztályszempont sematikus, mechanikus alkalmazása a művészet területére, a harmadikban a sznobizmus veszélye kísért, de ez legalább irodalomközpontú szemlélet. Az ankét első kérdésében erősen vitatható, vajon elsődleges-e a nemzetiségi irodalom „szerepe és küldetése“ és az is, hogy „helyzetéből következően részese“-e egy másik irodalomnak. (A mi helyzetünkből ítélve, úgy vélem, inkább a csehszlovákiai irodalmi életnek, s nem a cseh vagy a szlovák irodalomnak vagyunk részesei.) A sajátságok és törvényszerűségek konkrétabb meghatározása érdekében én ezt a kérdést tenném fel elsőként: Van-e csehszlovákiai magyar (nemzetiségi) irodalom, s ha igen, miben különbözik a magyarországi vagy a hazai (nemzeti) irodalmaktól? Mert a „szerep és küldetés“ elsősorban valamilyen irodalmi programra vonatkozik, ami nehezen határozható meg, és vitatható. Az irodalom törvényszerűségeire a konkrétabban értékelhető, már elkészült művekből lehet következtetni. Ami az általános lehetőségeket és perspektívákat illeti, ezek az európai szocialista országok nemzeteinek és nemzetiségeinek irodalmában lényegükben hasonlóak. Egy speciális jelenség értékeléséhez azonban nem elég az általános igazság, hanem a jelenségekből kikövetkeztethető speciális kritériumot kell keresni. A cseh és szlovák irodalomtól a mi irodalmunk nyelvében különbözik, a magyarországitól abban nem, látszólag tehát joggal állíthatják a művészet egyetemességének hívei, hogy a magyar nemzeti irodalom mellett nem lehetséges egy külön magyar nemzetiségi irodalom. Az általános és fontos összefüggések mellett azonban vannak eltérések is, amelyek közelebbről vizsgálva nem is lényegtelenek, és megszabják a szlovákiai magyar (általában: a nemzetiségi) irodalom sajátosságait. A továbbiakban ezeket a sajátosságokat * Elhangzott a Szlovák írók Szövetsége magyar tagozatának októberi közgyűlésén. rr Csanda Sándor szintetikus vagy felemás jellegű irodalom?
