Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - Bárczi Géza: Nyelvművelés és nyelvtudomány
Bárczi Géza Elhangzott a kassai Kazinczy-nyelvművelő napokon, 1967-ben nyelvmüve léí és nyelvtudomány Amikor elhatároztam, hogy részt veszek Kassán ezeken a megbeszéléseken, sejtettem, s reméltem, hogy ezek a napok a magyar nyelvtudomány emlékezetes eseményei lesznek. Most, hogy végighallgattam a fejtegetéseket és a vitákat, sejtésem hitté érlelődött: hiszem, hogy reményem valóra válik. A program két problémakört jelölt ki a tanácskozások tárgyául: az alkalmazott nyelvtudomány s az alkotó nyelvtudomány területét. Az előbbi, azaz a nyelvművelés a nyelvtudomány eredményeit értékesíti a gyakorlati életben, a másik magát a nyelvtudományt óhajtja új lehetőségekkel, új eredményekkel gazdagítani. Mindkét diszciplína összefügg, hiszen mind a kettőnek tárgya és anyaga a nyelv. Olykor látszólag, részben az itteni különleges helyzet következtében, úgy tűnhetik föl, mintha egymással szembenállnának. Ez a szembenállás azonban csak látszólagos, az ál ellentétek könnyen kiegyenlíthetők. A nyelvművelésről persze itt mindent nem lehetett e rövid idő alatt elmondani, de- elmondták mindazt, ami a jelenlegi helyzetben fontos és lényeges. Voltaképpen e nyelvnek minden ember alkotó munkása, aki magyarul beszél. Azzal, hogy egyes szavakat s fordulatokat sohasem használ, hozzájárul, ha csekély mértékben is, e nyelvi elemek elhalványításához, tehát a nyelv szegényítéséhez. Azok az új szavak vagy szókapcsolatok, melyeket a körülményektől sarkallva szinte önkénytelenül maga alkot meg, szolgálhatják, ha talpraesettek, és utánzókra találnak, a nyelv gazdagítását. Bizonyos fokig tehát minden ember nyelvalakító, nyelvművelő. De sokkal fontosabb szerep vár azokra, akiknek hivatásuk a nyelv fejlődésének, az értékek konzerválásának, új színek megteremtésének az elősegítése, tehát az újságírókra, az írókra, a pedagógusokra. Ök — mint azt Deme László bölcsen kifejtette — a nyelv tevékeny munkásai, sőt felelősei, nagymértékben tőlük függhet a nyelv jelene és még inkább a jövője. Munkaterületük jelentékeny mértékben eddig is a nyelvművelés volt, szükség van azonban arra, s e pillanatban talán egyébre nincs is, hogy e feladat bennük tudatossá legyen. Akiben tudatossá érlelődik az a meglátás, hogy neki milyen fontos közvetlen szerepe van az emberek nyelvi nevelésében, abban kifejlődik önmagának az ellenőrzése, ez pedig új módszerek keresésére, az eredmények lemérésére ösztönöz, s ezzel a nyelv munkása arra az útra tér, amelyen tevékenysége tökélesedik, s egyre eredményesebbé teljesedik ki. E megbeszélések tehát elérték legfőbb céljukat: ha mindnyájunkban tudatossá válik az a tény, hogy mi a magyar nyelvművelés munkásai vagyunk, tőlünk függ nyelvünk jelene és jövője. Ha lelkiismeretes ember ezt fölismeri, a többi már ebből következik: módszerek keresése, eredmények lemérése, tapasztalatok gyűjtése. A továbbiakban aztán fontos, hogy időről időre újra összejöjjünk, tapasztalatainkat kicseréljük, egymást segítsük a munkában, s akkor a számottevő eredmény nem fog elmaradni. Említettük, hogy a nyelvművelés és másik feladatunk: a nyelvjárási tények és a földrajzi nevek gyűjtése mintha szemben állnának egymással. Az iskolában meg akarjuk
