Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - Aich Péter: Versek
kicsikém, kedvss ellipszis kicsikém kedves mosolyod oly távoli álmos vagyok fáradt de ki kell bírnom az alapgondolatot el kell viselni hogy sárga a hold hogy nem vettünk telket még ha felnyitod a rádiót olyan mintha elutaznál valami rémlik vajon elbírnak-e a szavak és mi kell még hogy felgördítsük végre a követ oly távoli mosolyod kicsikém kedves félig mikor elmarad néhány pillanat múlva szaggatottá válik a krétarajz fehér-fekete között szUrke valami kisugárzik és valamit behatol és valami egészen tiszta és múlandó árnyékba süllyed mélyen mint a halak úsztam meglapulva a gondolatokban fölábredsz a zsivaj taraján habozva bizonytalanul először léptem szerelmedbe és másodszor? iskolásán apró lépésekkel hidegen mint egy programozó elátkozásban születtem itt és most a zsivaj taraján mikor kihagy néhány pillanat Aich Péter füstkarikák el nem tört csészekarimák és elég ha leesik a labda lábad elé hogy kerültünk az árulás hatalmába elferdülünk pontosulunk félrelépünk igazabbak leszünk a szaggatott vonal csak provizórium s a szabad gördülékenység tévedései éjbe szakadt fároszhoz hasonlóak hol nem ívnak halak nem vonulnak madarak két pillanatnyi paralelitás magyarázd meg bölcs király az ébrenjárók szürkeségét ha szembenézel is a nappal oly könnyedén tágul a kör mi meghat eltolódhat a primér mozgás fájdalma immár szaggatottság tévedés megtört álmok cserepe lappang és mikor elindul a nagy zajlás a meder kénytelen magába fogadni a testet mire már akkor a bordákra feszített hegedű és tömjén és zsoltár az atomokról a lélek törvénye forma és keret mintázódjanak a dolgok rend szerint az ősmodell terhes vigyázz mert elég ha leesik a labda lábad elé Ú nagy provizórium a visszatérés metszetében két paralelitás az örökkévalóságban magyarázd meg a kör kiugrott az ablakon
