Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - Ludvík Vaculík: Szekerce

Ludvik Vaculík

L. Vaculík Szekerce c. regénye M. Kundera Tréjá-fa mellett az 1966-67-es időszak cseh irodalmának legsikeresebb és legtöbbet vitatott prózai alkotása

szekerce

(Regényrészlet)

1

Mindabból, amit eddig mondtam, az következik, hogy jó lesz végre kivackolődni ebből a szentimentális szemétkosárból, s valami egészen tárgyilagos dolgot kell művelnem, kimondom egyenesen, hogy mit, vennem kell egy betétet a cipőmbe.

Az úton az új házak között egy szép gőzhenger dolgozik. Bérháztól bérházig Jár a levélhordó, és újságokat dugdos a levelesládákba. Az egyik megmaradt csűrben szürke valami mozgolódik.

— Jó napot — köszöntőm Ovesnyné asszonyt. Nem fogadja. A kezében zörög a szalma, s a zaj befogja a fülét a kifakult fejkendő alatt.

Megyek a kanyarodó utcán, s minden elmarad mögöttem, barátaim és osztálytársaim lakása, a községi mázsáló, a becsukott kovácsműhely, a kivágott körtefa is az elhagyott darázsfészekkel együtt. A gonosz Franci, aki erejének fölényével egyszer a csűrök közé hurcolt, s ott azzal gyötört, hogy csiklandozott, ottmaradt egy tank lánctalpa alatt a hadgyakorlaton; ezt a gyakorlatot bizony eltúlozták az elvtársak. Bohuš Osztraván kiugrott egy ferde ablakból, mert kártyán annyit vesztett, hogy már nem lehetett visszanyerni többé. Lácfa Indiában van, vagy hat strici évekkel ezelőtt a határvidékre ment, s ott egyikük és Vincko, aki alatt a cigaretta parazsától meggyulladt a matrac, megfulladt. Megyek az emberekkel és kocsikkal zsúfolt utcán, s nem látok sehol egyetlen barátot sem, mintha eső zuhogna.

Az új, aszfaltozott úton újféle forgalom zajlik, s ennek következtében kevesebb a tehénlepény. Utcánk most csaknem olyan, amilyennek egykor kívántuk. Egyforma kerítések, majdnem azonos homlokzatok, s a parkot betonalapba ágyazott csökerítés veszi körül. Azonban van ennek az egésznek egy — szembe nem ötlő — hibája: az emberek túlságosan lassan építik fel lakótelepeiket, s azok így végül is nem mai, hanem régebbi kívánságaik szerint alakulnak. Mi több, csökönyös tervszerűségükkel útját állják a fiatalabbaknak, akik már másképp képzelik el falujukat, csakhogy mire valami befolyásra szert tehetnek, az idősebbek ismét valami olyasmibe kezdenek majd, amit valaha kívántak maguknak. Egy nemzedékkel szemmel láthatólag több van itt, s ezt a többletet el kellene tüntetni, mert a világ emiatt nagyon csúnya lesz. Bikaerős nemzedék, mely férfikorának alkonyát éli, ráadásul heves és undorítóan féltékeny, mert ifjú korában semmi rendes dologhoz nem jutott hozzá.

Mindenki épít, új kerítést húz, s én csak megyek, megyek, és nem bízom abban, hogy ez olyasmi, amihez érdemes volna csatlakozni. A parasztoknak, akik egykor megkergettek, kinőtt már a harmadik fogazatuk is, és nem ismerek rájuk. Akik nem szerették az édesapámat, azok se akarnak megismerni. Olykor valaki félrekapja a fejét a szivattyús kúttól, s megfordul, talán eszébe juttattam valakit. Az üzlet előtt csoportosuló gyermekek közül néhányan azt remélik, hogy vakáció után új tanítót kapnak.