Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - Török Elemér: Versek
Gönci (Friihofl Sándor: „Munkáslakások", l. „A mi életünkből - 1932" szociofotokiállítás anyagából. micsoda táj Micsoda táj ez, ahol lakom — Diófák, jegenyék árnya betakarja szememet. Hallgatom a szél üvöltő fájdalmát, s vasárnap a zöld bokrok közt felzeng a „Tebenned bíztunk eleitől fogva...“ Aztán ölükbe zárnak a csendes nappalok, körülvesz a szelídített állatok bizalma, s ízlelgetem a költészet borát, Török Elemér meghajlok Az ég kék tábláján sárga sörényét rázza a nap. Seregélycsapat suhog el felettem s szederindák kínálják érett gyümölcsüket. Barnálló rögökön rozsdavörös szőrű vadnyulak szökellnek, egy pillanatra meghajlok az élő mindenség tiszteletére. őszi séta A rézgombos jegenyék inognak, mint részeg emberek. Felettük varjúhad kesereg. Kotlósként bújnak a bokrok, köröttük zörgő levelek sárgállnak, mint apró csibék. Csüngő fellegek alatt egyedül lépdelek, megyek, megtelve tündökléssel, akár a nappal égi fénnyel.
