Irodalmi Szemle, 1968

1968/10 - FIGYELŐ - Janics Kálmán: Vádol és ítél a történetíró

Mint már említettük, Ján Svetoň szerint 50 000 cseh és szlovák hagyta el a megszállás előtt Dél-Szlovákiát, az önként eltávozottak között 30 000 cseh és 20 000 szlovák volt.15 Egy háború utáni adat, a Zprávy Štátneho plánovacieho a štat. úradu közlése 81 000-ben jelöli meg a megszállás előtt eltávozottak számát.16

Teljes bizonytalanságban hagyja olvasóját Martin Vietor a kiutasítottak tényleges számának kérdésében, megelégszik azzal, hogy belefoglalja a százezres „keret“-számba, aminek alapján bárki húsz vagy akár ötvenezer személy kiutasítását is feltételezheti. Említettük már Tilkovszky Loránd pontos adatait, kiegészítésül még hangsúlyozni kell, hogy a Szlovák Állam idején kiadott nemzetiségi tanulmányok (Svetoň, Varsik) nem tudnak nagyobb méretű tömeges kiutasításról, így semmi okunk sincs Tilkovszky Loránd adataiban kételkedni (740 telepescsalád és 900 tanító).

Tájékozatlanok számára teljesen érthetetlen és homályos Martin Vietornak az a statisztikai táblázata (89. o.), melyben a szlovákok számának további csökkenését mutatja ki az 1938 utáni években. Az adatokba újból belefoglalja a dél-kárpátaljai terület lakosait is, de most már az összlakosságot a szlovák terület megszállt részének lakosaiként nevezi meg, vagyis határozott hibát követ el, mely az egész statisztika értékét halomra dönti. További különlegessége, hogy „nem magyar“ adatokra hivatkozva az 1941. évre nemzetiségi statisztikai számokat közöl, de a jegyzetekben nem magyarázza meg, hogy ki a „nem magyar“ forrás. Ez a nem magyar adat a már tárgyalt táblázat 1930. évi 588 000-es magyarjával szemben (Dél-Kárpátalján) 11 év alatt mindössze 4000 főnyi szaporulatot engedélyez. Az ismeretlen nem magyar szerző adata a szlovák lakosságra vonatkozólag 43 000-el szárnyalja túl a Szlovák Állam egykorú szakíróinak az adatait. Pedig a szlovák lakosság kérdésében a Kárpátaljával való egybekombinálás sem okoz zavart, mert ott lényeges számban szlovákok nem laktak, legalábbis azokon a területeken nem, amiket 1938-ban megszálltak. (Viszont kb. 20 000 szlovák került Magyarországhoz 1939 márciusában a szobránci járás egy részének megszállásakor.17)

Vietor könyvének 90 oldalán Magyarország nemzetiségi viszonyait ismerteti, jegyzetekben magyar forrásokra hivatkozik, a szlovákok számát azonban az ismeretlen „nem magyar“ forrás közreműködésével határozza meg az 1941-es évre 466 737-ben, amikor a magyar statisztika csak 268 913 szlovák anyanyelvűt mutat ki.18 (Nemzetiségűt még kevesebbet.) Ügy gondoljuk, hogy ha egy ország nemzetiségi statiszikáját ismerteti valaki, az illető állam saját statisztikai adatait is meg kellene említenie, nemcsak a külföldi forrásokat, főleg akkor, ha a két számadat között a különbség csaknem 200 000.

Téves és pontatlan a zsidókra vonatkozó megjegyzése, mely szerint 80 000 zsidó élt a „megszállt területen“. Senki sem tudhatja, hogy a szlovákiai területet érti-e csak, vagy a kárpátaljait is (225. o.), ugyanis a 80 000 zsidó fele a kárpátaljai területen élt.19

Martin Vietor a földkérdés tárgyalásában is eltéveszti a tudományos történetírói alaphangot. Nyilván ismeri a tényállást, hogy a cseh nemzetiségű telepesek túlnyomó része nem várta be az uralomváltozást, hanem előre eltávozott a cseh-morva tartományokba, így később német birodalmi vagy protektorátusbeli polgár lett, hátrahagyva 36 500 kát. h. területet. A kérdés rendezésére később Magyarország és a Német Birodalom között tárgyalások folytak, melyek eredményeképpen Magyarország bizonyos kártérítésre kötelezte magát. Martin Vietor ezt a 970 telepes családot átminősíti „ki- űzöttnek“, elhallgatva, hogy ezek lakhelyüket önként hagyták el: „Az egyezmény azokra a cseh nemzetiségű csehszlovák állampolgárokra vonatkozott, akik a kiüldözés után hazatértek a „Német Birodalom területére, beleszámítva a Cseh-Morva Protektorátust (262. o..) Nem kétséges, hogy nem lett volna esélyük a helybenmaradásra, ha szembenéznek az eseményekkel, de a történelmi tény akkor sem változik. Martin Vietor torzítását vessük egybe Tilkovszky Loránd magyar történetíró megállapításával: „A cseh és morva telepesek és maradékbirtokosok többsége már az uralomváltozás hírére elmenekült, hátrahagyva 36 500 kát. h. kiterjedésű ingatlanját.“20

15 Dr. Ján Svetoň: Slováci v Maďarsku 59. o.

16 Zprávy Štátneho plánovacieho a štatistického úradu, 1946. okt. 1„ 101. o.

17 Dr. Ján Svetoň: Slováci v Maďarsku, 76. o.

18 Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1942, 66. o.

19 Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1939, 306. o.

20Tilkovszky Loránd: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon, 74. o.